A hétvégét Tokajban töltöttem, ami jó alkalmat kínált arra is, hogy néhány korábbi bejegyzésemben felvetett gondolatot és meglátást élesben tesztelhessek. Régóta, több mint tizenöt éve járok vissza erre a számomra oly kedves és különleges tájára Magyarországnak, veszek részt különböző borkóstolókon, beszélgetek a helyiekkel. Érdekes látni a változást, de egyáltalán nem örömteli. Nagyon rossz kimondani, de Tokaj valahogy nincs rendben.
Természetesen itt nem a borokkal van baj, mert abban továbbra is kétségek nélkül hiszek, hogy Magyarországról, ha majd egyszer egy bor igazán világhírű lesz, akkor az csak a tokaji lehet. A környezet, a tradíció, az egyediség egy olyan kombinációban jelentkezik, amelyből ki kell, hogy alakuljon valamikor egy robbanékony elegy, ami aztán berobbantja a világ térképére az itteni borokat. Persze mindenki ezt az elegyet keresi immáron közel 20 éve, mióta a borvidék kiszabadult az állami tömegtermelés béklyóiból. A mostani tapasztalataim sajnos azt mutatják, hogy ez a keresés is olyan lesz, mint az a bizonyos eurócsatlakozás, amihez az elmúlt tíz évben mindig legalább négy évre voltunk, függetlenül, hogy éppen milyen évet írtunk.
[…] Bővebben!