Ki menti meg az alapítványok becsületét?

Vannak olyan gyermekklinikák, ahol a kezelésre várakozó kis hősök kihullott hajjal, szájuk előtt maszkkal játszanak, beszélgetnek, mintha a helyzetük a világ legtermészetesebb dolga volna. Csend van, panaszhangot nem hallani, a szülők is rezzenéstelen arccal végzik a szokásos teendőiket, közben vívják a harcukat, a mindennél fontosabb harcukat. Más meg hízik, rájuk hivatkozva. Aki csak úgy odatéved a saját gyermekével, például egy kisebb vizsgálatra, annak elcsuklik a hangja, szorul a gyomra. Talán be is üti a telefonjába az ott található alapítványi plakátokról a számlaszámokat, otthon pedig elutal egy összeget. Ha még erősebben megfogja a pillanat, ha jobb érzésű, talán még egyéb módon is megpróbál segíteni a rászorulóknak. Van, akit megindít a nélkülözőkről szóló tévériport, más körbenéz a saját szűkebb környezetében, még olyan is akad, aki miután segítséget kapott, maga is saját alapítványt hoz létre, hogy segítsen. [...] Bővebben!