Szabad-e önkénteseket a betegek közelébe engedni?

A hazai egészségügyi ellátórendszer kapcsán zajló közbeszéd folyamatosan visszatérő témája az orvos- és ápolóhiány. Szerencsére a kórházban betegellátást végző orvosokból még mindig nincs kezelhetetlen hiány, azonban az ápoló (szak)személyzet körében jelentkező fokozódó ország- és pályaelhagyás egyre súlyosabb nehézségeket okoz. A maradókra nehezedő sokasodó feladatok (így pl. a betegek testi- lelki gondozása, vagy éppen az adminisztráció), egyre több fizikai és mentális terhet rónak az elkötelezett ápolószemélyzetre, akik már most is erőn felül teljesítenek. A ma már hazánkban is egyre népszerűbb kórházi önkéntes munkavállalás elsősorban az ő terheiket enyhítheti, de számos pozitív hatással bír az önkéntesek jelenléte a betegekre is.Egy beteg ápolása körül számtalan olyan feladat adódik, melynek az elvégzéséhez nem szükségesek szigorúan vett egészségügyi vagy szakápolói ismeretek. Megigazítani a párnát, segíteni a tisztálkodásban, elkísérni a beteget egy rövid sétára, megetetni, beszélgetni vele, vagy csak csendben, figyelően és értően meghallgatni, mind-mind annak a valódi odafordulásnak (de hívhatjuk pszichés támogatásnak) a fontos eleme, mely vízválasztó lehet a gyógyulás tekintetében. Ezekbe a feladatokba nyugodtan be lehet vonni a kellően motivált, megfelelően felkészített önkénteseket, akik akár az egyszerűbb, nem orvosi adminisztrációs feladatok egy részét is képesek ellátni. [...] Bővebben!