Dec 19

„Az oktatás sokkal többről is szólhat, mint egy sikeres egyetemi felvételiről” – Interjú az UWC Magyarországi Egyesületének képviselőivel és egy UWC-s diákkal

A világ 18 országába juthatnak el a magyar diákok is, egy a felsőoktatásbeli tanulmányokat megelőző, kétéves, bentlakásos program keretében a United World Colleges (UWC) magyarországi egyesületén keresztül. Az UWC egy olyan nemzetközi mozgalom, amely oktatási rendszerében 16-19 éves diákokat egyesít a világ minden tájáról, különböző ösztöndíj lehetőségeket biztosítva számukra. Ennek értékeiről, az ösztöndíjakról, a programon szerzett élményekről és tapasztalatokról beszélgettünk Szakál Ádámmal, az UWC Magyarországi Egyesületének elnökével, Perge Lászlóval az egyesület válogatásért felelős elnökségi tagjával, valamint Bokros Annával, a szingapúri UWC-iskola tanulójával.

Miért van szükség egy ilyen oktatási szervezetre, mint az UWC?

Szakál Ádám: A United World Colleges (UWC) egy nemzetközi mozgalom, amely az oktatás erejével egyesíti az embereket, nemzeteket és kultúrákat a béke és a fenntartható jövő elérése érdekében. Az UWC-ben arra ösztönözzük a fiatalokat, hogy tehetségüket és energiájukat a társadalmi változásokba fektessék, függetlenül attól, hogy milyen pályára készülnek a jövőben. Az UWC-ben úgy hisszük, hogy az oktatás sokkal többről is szólhat, mint a személyes fejlődésről vagy a sikeres egyetemi felvételiről. Arra is inspirálhatja a diákokat, hogy felfedezzék, mi az, ami emberként összeköt bennünket, és arra, hogy a pozitív változás mozgatórugói legyenek.

Miben más az UWC által kínált oktatási modell a hagyományos középfokú oktatáshoz képest?

Szakál Ádám: Az UWC-iskolák diákjai egy különleges iskolázottságot kapnak. Az UWC oktatási modellje olyan alapelvekre épül, amelyek célja, hogy segítsen kiteljesíteni a diákokban rejlő lehetőségeket – tanulmányi, erkölcsi, társadalmi kérdésekben és érzelmi téren egyaránt. Minden UWC-s 16 és 19 év közötti diák a Nemzetközi Érettségi Program (International Baccalaureate Diploma Programme; IBDP) keretében fejezi be középiskolai tanulmányait. Az IBDP egy kihívásokkal teli, kompetitív tanulmányi rendszer, amely lehetővé teszi a diákok számára, hogy saját érdeklődésükre szabottan válasszanak emelt- és középszintű tantárgyakat.  A diákok az UWC-ben megismerik a közösségben végzett tevékenység és az önkéntesség fontosságát is. Az UWC-iskolákban hangsúlyos az egész ember nevelése, ami a kreativitást, testmozgást és önkéntességet felölelő ún. CAS program révén történik. Összefoglalva, az UWC után a diákok erős tanulmányi alapokkal távoznak. De ez nem minden: önmagukat, a körülöttük lévő világot és a másokon való segítés erejét jobban megértve, sokoldalú fiatalként lépnek ki a világba.


Szakál Ádám, az UWC Magyarországi Egyesületének elnöke (fotó: Edgaras Šlykovas)


Hány helyen van jelen az UWC, hány diákkal, hány tanárral?

Szakál Ádám: Az UWC-t ma négy kontinensen 18 oktatási intézmény alkotja, Kanadától Japánig. Többségük a 16-19 éves korosztályra összpontosít, de vannak, amelyek fiatalabb diákokat is oktatnak. Minden egyes iskola egyedi helyszínnel és jellegzetességgel rendelkezik. Az UWC nemzeti bizottságai több mint 150 országban vannak jelen és választanak ki minden évben több mint ezer különböző hátterű és kultúrájú fiatalt.

Hogy tudja fenntartani magát az UWC, melyek a fő finanszírozási források?

Szakál Ádám: Az egyes UWC-iskolák támogatói között megtalálhatók magánszemélyek, vállalatok, alapítványok, valamint nemzeti kormányok is. A magyar öregdiák közösség minden évben több diák tanulmányaihoz járul hozzá anyagilag az UWC Magyarország ösztöndíjalapján keresztül.

Milyen diákokat vártok? Kiknek ajánlanátok a programotokat?

Perge László: Az UWC olyan középiskolás, 16 és 19 év közötti diákokat szólít meg, akik talpraesettnek és nyitottnak érzik magukat arra, hogy két évet egy multikulturális környezetben, idegen országban éljenek és tanuljanak. Egyszóval olyan diákokat, akik készek egy kihívás elé állni, tanulni a világról. Nagyon örülünk az olyan jelentkezőknek, akik őszintén, hitelesen képviselik a saját meglátásaikat és alaposan átgondolták, miért szeretnének az UWC-ösztöndíjra jelentkezni. Az egyesületünk honlapján részletesen megtalálhatók a további jelentkezési feltételek.

Hogyan és hol tudnak hozzátok jelentkezni?

Perge László: A jelentkezési folyamat első lépcsője egy online kitöltendő írásbeli pályázat, ami az egyesületünk honlapján érhető el.

Ha jól tudom, többféle típusú ösztöndíj is van nálatok, így különböző háttérrel is lehetőséget kaphatnak a diákok. Mesélnétek erről, hogyan működik ez?

Perge László: Az UWC-iskolákba szóló általános ösztöndíj esetében az iskolák a pályázó anyagi hátterének függvényében járulnak hozzá a tandíjhoz és indokolt esetben a tandíjon kívüli költségekhez. Az általános ösztöndíjra bármely diák jelentkezhet, ha megfelel a pályázás alapfeltételeinek. Tapasztalataink szerint a diákok túlnyomó többsége ezen kategóriában pályázik.

Emellett az UWC Magyarország célzott támogatást nyújt a tehetséges, de hátrányos helyzetű fiataloknak a hátrányos helyzetű (HH) ösztöndíj révén. Egyesületünk célja, hogy lehetőséget biztosítson az UWC egyedülálló oktatásában való részvételre olyan diákoknak, akik hátrányos helyzetük miatt kevésbé tudnak részt venni nemzetközi ösztöndíjprogramokban és a felsőoktatásban.

Az UWC-iskolák emellett részösztöndíjakat is kínálnak, melyek esetében a családtól elvárt anyagi hozzájárulás jelentős lehet. A részösztöndíjas helyre jelentkezők a többi kategóriával megegyező, háromfordulós válogatási folyamaton mennek keresztül, azonban a fordulók időpontja eltér. Az UWC Magyarország a felajánlott részösztöndíjas helyekre a jelentkezők alkalmassága függvényében jelöl diákot.


Perge László, az UWC Magyarországi Egyesületének válogatásért felelős elnökségi tagja (fotó: Edgaras Šlykovas)


És mégis hova juthatnak el a világban? Milyen országokban van lehetőségük tanulni?

Perge László: Az UWC-mozgalom első, walesi iskolájának 1962-ben történt megnyitása óta világszintű oktatási szervezetté nőtte ki magát. Jelenleg 4 kontinens 18 országába juthatnak el a diákok UWC ösztöndíjasként, Costa Ricától Kínáig. A 2024-2026-os tanévekre 13 UWC-iskola ajánlott fel ösztöndíjas helyeket egyesületünk számára, többek között az olaszországi, kanadai, indiai, egyesült államokbeli, tanzániai és szingapúri iskola. Ugyanakkor fontosnak tartjuk kiemelni, hogy a diákok nem konkrét iskolába pályáznak, hanem az UWC-iskolarendszerbe.

Két év elég hosszú idő, távol a családtól, a megszokott környezettől. Hogyan kezelik ezt ennyi idősen a diákok? Mik a saját tapasztalatok diákként?

Bokros Anna: Mielőtt megérkeztem Szingapúrba, én is úgy gondoltam, hogy két év nagyon hosszú lesz, és nagyon hiányozni fog az otthonom. Azonban miután megtapasztaltam, hogy milyen az itteni élet, teljesen megváltozott a véleményem. Annyi minden történik, annyira sok dolgunk van, hogy szinte nincs is lehetőségünk az idő múlásával foglalkozni. Sőt, annyira izgalmas itt minden, hogy a két év inkább túl kevésnek tűnik. Ezen kívül, itt Szingapúrban az is nagyban hozzájárul az időérzékem elvesztéséhez, hogy nincsenek évszakok. Szerintem ezt a legtöbben hasonlóan éljük meg, és pont emiatt nagyon jól tudunk támaszkodni egymásra. Mindenki távol van a családjától, az otthonától, és mindenkinek van néha honvágya. Az ilyen időszakokban két módon szoktuk mindezt kezelni: az egyik, hogy gyakrabban hívjuk fel az otthoniakat, a másik pedig, hogy több programot szervezünk egymással, több “minőségi időt” töltünk együtt, mint egy nagy közösség.



Miként kezelik a diákok a magukkal hozott kulturális különbségeket? Nem okoz ez problémát a gyakorlatban?

Bokros Anna: Szerintem az UWC-közösség tagjai esetében alapvető, hogy elfogadják a különböző kultúrák közötti különbségeket. Az én környezetemben mindenki nagyon nyitott és érdeklődő; a kulturális különbségek nem problémákat okoznak, hanem lehetőséget adnak arra, hogy beszélgethessünk róluk. Persze, sokszor adódik olyan, hogy nincs konszenzus az asztaltársaságunkon belül az adott témáról, de mindenki türelmesen és tiszteletteljesen végighallgatja a másikat. Nem az a fontos, hogy mindenki egyetértsen, hanem az, hogy mindenki számára elérhető legyen egy olyan közeg, ahol tudja, hogy kritika nélkül megoszthatja véleményét. Az én iskolámban rengeteg ilyen platform elérhető, melyek mindegyike lehetőséget teremt aktuális témák megvitatására, különböző kultúrák megismerésére.



Mit tapasztaltok, hogyan távoznak tőletek a két év után? Mit ad a diákok számára ez a program?

Bokros Anna: Most, hogy lassan én is közeledem a második év végéhez, úgy veszem észre, hogy rengeteget változtam, sokkal önállóbbá váltam. A szingapúri UWC-ben [v. az UWCSEA-ban] töltött időm alatt azt mindenképpen észrevettem, hogy a legtöbb diáknak a két év alatt erősen megszilárdult a személyes értékrendje, sokkal komplexebbé vált a világról alkotott képe. Emellett talán a legnagyobb fejlődés – amin mindnyájunknak keresztül kellett mennie – az a tanulmányokkal kapcsolatos. Amikor először kikerültem Szingapúrba, nagyon nehezen tartottam a ritmust a többiekkel az iskolában, hiszen az évfolyamom 90%-a már alsóban is ide járt, ismerte a rendszert, és nem okozott számára meglepetést az IB tanmenete. Nekem azonban, habár otthon egy erős gimnázium kiemelkedő tanulója voltam, szinte nulláról kellett újrakezdenem. Az első pár hónapban szinte úgy éreztem, mintha hirtelen újra ötödik osztályos lennék. Semmi nem ment úgy, mint otthon, nem voltak sikerélményeim a tantárgyaimban, pedig tudtam, hogy tudom az anyagot. Viszont ez a negatív élmény rengeteg dologra megtanított: többek között arra, hogy túllépjek és felülemelkedjek a kudarcélményeimen, és ne adjam fel az első kellemetlenségnél. Sokkal többre vagyunk képesek, mint gondolnánk.



Ti személyesen mit emelnétek ki? Nektek mit adott annak idején/ad az UWC, ki tudnátok emelni egy-egy meghatározó élményt?

Bokros Anna: A legfontosabb dolog, amire az UWC-n keresztül szert tettem, az egy hihetetlenül szoros, életre szóló baráti kör, amelyre tudom, hogy az UWC után is számíthatok. Az itteni barátaim olyanok, mint a családom; minden időmet velük töltöm, rájuk támaszkodom, ha szükségem van valakire. Ezen kívül természetesen rengeteg olyan élményben volt részem, amelyekben nem lett volna lehetőségem részt venni, ha nem lennék most itt. A projekt hét volt talán az eddigi legszebb UWC-s élményem, amely során Nepálba utaztam. A projekt hét minden IB-tanuló számára egy „kötelező” projekt, azonban a tanulók általában maguk választhatják ki, hogy milyen projektet akarnak szervezni, és hova akarnak utazni. Én tudtam, hogy mindenképpen egy olyan nonprofithoz szeretnék csatlakozni egy hétre, ahol gyerekekkel foglalkozhatok. Szerencsére lehetőségünk is adódott egy hasonló projektbe bekapcsolódni, és végül Nepálba, a Child Workers in Nepal nonprofit gyerekvédő egyesületéhez utaztunk, ahol közvetlen veszélyből kimentett gyerekekkel játszottunk, kézműveskedtünk, és angoloztunk egy hétig. Nagyon jó élmény volt, jó volt valami hasznosat csinálni és valódi változást hozni emberek életében. A kizárólag kiskorú diákokból álló csoportunk teljesen egyedül utazott Nepálba, tehát maga az utazás is egy kisebb kihívás volt. Nagyon önállónak kellett lennünk és érett fejjel gondolkoznunk, hiszen mindnyájan egy teljesen új országban voltunk.

Perge László: Tavaly volt 10 éve, hogy leérettségiztem a hongkongi UWC-iskolában, így sokat gondolkodtam azon, mi él tovább bennem az UWC-élményből. Ilyen távlatból visszatekintve két dolgot emelnék ki. Az UWC révén kötött barátságok, amelyeket ma is ápolok, életre szólnak, és örömmel tölt el, hogy egy egyedülálló közösség tagja lehetek. Az UWC másik nagy értéke számomra a két év során elsajátított kritikai és egyben társadalmi érzékenységgel bíró gondolkodásmód, amelyet napi szinten hasznosítok a munkában és azon kívül is. Úgy érzem, egy megingathatatlan alapot kaptam ahhoz, hogy magabiztosan tájékozódjak a szűkebb és tágabb környezetem történéseiről.

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

A legfrissebb gazdasági hírek, minden nap.