Jul 19

Már több országban tesztelték, egyre reálisabb a négynapos munkahét

Egyre több országban, egyre több vállalatnál kísérleteznek a négynapos munkahéttel, amely sokak szerint megoldás lehet a munkavállalókra jellemző kiégés megelőzésére, valamint a munka-magánélet egyensúly és a mentális egészség megőrzésére. Bemutatjuk, honnan ered az ötlet, milyen érvek és kétségek merülnek fel bevezetése kapcsán.

Kevesebb munkával számoltak?

A történelem egyik legismertebb közgazdásza, John Maynard Keynes 1930-ban még azt jósolta, hogy a technológiai fejlődés miatt csökkenni fog a munkanapok száma, több idő jut majd a pihenésre. Keynes úgy gondolta, az emberiség 2030-ra eljut oda, hogy a 15 órás munkahét lesz a normális.

A jóslat nem vált be, noha a négynapos munkahét gondolata sem 21. századi ötlet. Az Amerikai Egyesült Államok 37. elnöke, Richard Nixon már 1956-ban négynapos munkahétről beszélt az amerikaiaknak. A hírhedt Watergate-botrány miatt lemondani kényszerült elnök akkor úgy látta, a heti három pihenőnap „a nem túl távoli jövőben” megvalósulhat.

A Time magazin egyik 1965-ös számában is arról írtak, hogy számítógépek elterjedése miatt a heti munkaóraszám akár 20-ra is lecsökkenhet 100 éven belül. A gyakorlat terén pedig úttörő próbálkozásnak bizonyult, hogy Franciaország 2000-ben törvénybe iktatta a 35 órás munkahetet. Igaz, azután ez folyamatosan vita tárgyát képezte, és azóta több módosítással lazítottak a szabályozáson. Így volt olyan év Európában, amikor a ténylegesen ledolgozott órák tekintetében Dánia rendelkezett a legalacsonyabb mutatóval, egyedüliként maradtak átlag 38 óra alatt.

A munkaidő csökkentésének hatása folyamatosan vizsgálatok tárgyát képezi, és kutatások szerint azokban az országokban, ahol kevesebb munkaórában dolgoznak az emberek (Németországban, Hollandiában és a legtöbb skandináv országban), sokkal magasabb a produktivitás és egészségesebbek, boldogabbak, kevésbé stresszesek a munkások.

Elsöprő sikerek és bukott próbálkozások

A négynapos munkahetet az elsők között próbálták ki Izlandon, ahol „elsöprő sikerként” értékelték a 2015-ben kezdődött tesztelést. A dolgozók 40 óra helyett a rövidített héten 35 vagy 36 órát dolgoztak, mégis ugyanannyi bért kaptak, mint korábban. A négy éven át tartó kísérletet a reykjavík-i városi tanács és a kormány kezdte el, az eredményeket pedig az Autonomy nevű brit agytröszt és az izlandi Társaság a fenntartható demokráciáért nevű szervezet értékelte ki nemrégiben. Elemzésük szerint a produktivitás megmaradt, sőt esetenként nőtt is. A munkavállalók kevésbé érezték stresszesnek magukat, a munka-magánélet egyensúly érezhetően javult.

Japánban a Microsoft tesztelte sikerrel a négynapos munkavégzést. A vizsgált időszak alatt 40%-kal nőtt a dolgozók termelékenysége, 23%-kal csökkent az elektromos áram használata, illetve közel 60%-kal kevesebb papírt használtak fel. A cég beszámolója a kísérletet követően az alkalmazottak több mint 92%-a mondta azt, hogy szívesen átállna a négynapos munkarendre.

Az új-zélandi Perpetual Guardian hasonló eredményekkel került a címlapokra. A 240 fős cég 20%-os termelékenység növekedésről számolt be négynapos munkahét eredményeként, az ott dolgozók pedig szintén érezni vélték a munka és a magánélet egyensúlyának javulását.

A fenti példákkal ellentétben a svéd Göteborg állami tulajdonú idősotthonában felfüggesztették a kísérletet, mivel bár a termelékenységi és a táppénzes napokra vonatkozó mutatók javultak, több alkalmazottra volt szükség a műszakok betöltéséhez, így a személyzeti költségek jelentősen megemelkedtek.

Szintén nem bizonyult sikeresnek a kísérlet a Treehouse nevű amerikai tech oktatási cégnél. A társaság egy évtizeden át alkalmazta a négynapos munkarendet, 2016-ban mégis visszatért az ötnapos munkahéthez, mivel nem tartották összeegyeztethetőnek a rövidített munkahetet az éppen zajló elbocsátási hullámmal.

Asheem Singh, a Királyi Művészetek Társasága (Royal Society of Arts) gazdasági igazgatója és a Társaság Munkaügyi Jövő Központjának (Future Work Centre) vezetője úgy látja, hogy az olyan ágazatokban, mint a marketing és a pénzügy, könnyebben lehet bevezetni a rövidebb munkahetet, mint például az egészségügyben, ahol folyamatosan „ugrásra készen kell állni”.

Világszerte kezd realitássá válni a négynapos munkahét

A négynapos munkahetet a fenti példákon kívül a világ több szegletében is kipróbálták már (pl. Chile, Gambia, Hollandia), és egyre több országokban törekednek a munkaidő csökkentésére, a dolgozók jóllétének növelésére.

Skóciában új munkaügyi szabályozást fogadtak el tavaly decemberben, amely szintén tartalmazza a négynapos munkahét lehetőségét, Spanyolországban pedig a négynapos (32 órás) munkarend bevezetését tervezik, miután a kormányzat támogatása mellett több vállalat is kifejezte érdeklődését. Nem meglepő, hiszen 1919-ben Spanyolország egy 44 napon át tartó, barcelonai általános sztrájk után az egyik első nyugat-európai ország volt, ahol a napi munkaidőt nyolc órában határozták meg.

A brit Egészség- és Biztonságügyi Hatóság (Health and Safety Executive) tavalyi elemzése alapján az Egyesült Királyságban 17,9 millió munkaóra veszett el a munka okozta stressz, depresszió vagy szorongás miatt. Sokan a rövidebb munkahétben látják ennek megoldását. Az angliai és walesi szakszervezetek szövetsége, a Trades Union Congress (TUC) szerint ahogyan 150 éve, úgy ma is a gyors ipari és technológiai fejlődés teszi lehetővé a munkával töltött idő csökkentését.

Új-Zélandon számos vállalat alkalmazza már a négynapos munkahetet, Jacinda Ardern kormányfő úgy gondolja, a rugalmasabb munkavégzés segíthet helyreállítani a gazdaság és a turizmus működését a világjárvány utáni időkben. Ardern szerint ösztönözni kellene a lakosságot arra, hogy többet utazzanak belföldön, ehhez azonban az kellene, hogy az embereknek több szabadideje legyen.

A világjárvány tehát nem csak a munkavégzés helye terén hozhat változásokat. Fontos azonban megjegyezni, hogy a négynapos munkahét különféle változatai merőben másként alkalmazhatók egyes ágazatokban, miközben nincs kielégítő válasz arra, hogy bizonyos szektorok miképp tudnák átvenni az új gyakorlatot a költségek brutális megnövekedése nélkül. Ennek ellenére a munka és magánélet egyensúlyát érintő kérdések egyre inkább előtérbe kerülnek, és ez valószínűleg még sok hasonló kísérletet fog eredményezni. Talán nem kell sokat várni, és Magyarországon is egyre több hasonló kezdeményezés eredményét elemezhetjük majd.

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

A legfrissebb gazdasági hírek, minden nap.