Ferenc pápa 2013. novemberében bemutatott “Evangelii Gaudium” című apostoli buzdításában elítéli a szabad piac által vezérelt növekedést. A Pápa szerint azt a nézetet, miszerint “lecsorog a jólét”, vagyis a szabad piaci mechanizmusok jótékonyak a társadalmi igazságosságra és megszűntetik a kirekesztettséget, soha nem támasztották alá a tények. Ezért nem bízhatunk többé a piaci „láthatatlan kéz” erejében (54., 56., 204.). A szabadpiaci mechanizmusok védelmezői (ld. pl. Samuel Gregg) szerint azonban a piacok felszabadítása igenis sok fejlődő országban segítette a szegénység csökkentését.
Kérdés tehát, csökkent-e a szegénység a „piaci koordináció” globalizálódásával? Hogy közelebb jussunk a válaszhoz, mindenekelőtt tisztáznunk kell, mit értünk szegénységen. Viszonyítható-e a mai szegények abszolút életszínvonala az 1000, 100, vagy akár 50 évvel ezelőtt élő emberek életszínvonalához? Továbbá az egyik ország vagy régió abszolút szegénysége a másikéhoz? Némi töprengés után könnyen belátható, hogy az ilyen összevetés sehova nem vezet. Hiszen az anyagi javak tekintetében az ősemberhez képest ma mindenki mérhetetlenül „gazdagabb”, akinek csak fél dollárja, vagy egy cipője van (a mobiltelefonról nem is beszélve), és a fagyot nem ismerő régiókkal ellentétben északon sok jó meleg ruhára, cipőre, fűtőanyagra van szüksége az embereknek már puszta létezésükhöz is. Ezért a szegénység vizsgálatakor célszerűbb abból kiindulni, hogy szegény az, aki az adott időben és társadalomban szükséget szenved. Az összehasonlítást pedig a múlt szegényeinek abszolút mértéken számba vett vagyona helyett a jelen gazdagjainak vagyonával érdemes elvégezni.
[…] Bővebben!