A mesterségesen felfokozott igények egyenesen elvezetnek a túlzott eladósodáshoz, vagyis a társadalom hitelfüggővé tételéhez.„Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér” – tartja az elcsépelt mondás, de mi van akkor, ha a reklámokból és a társadalmi beidegződésekből szünet nélkül azt az impulzust kapjuk, hogy „Neked igényeid vannak, elégítsd ki őket, ha kell, hitelből”? És ez igaz nem csak az egyénekre vagy vállalkozókra, hanem magára az államra is. Az állam is vegyen fel hitelt, vagy azért, hogy segítsen a gazdaság talpra állításában, vagy azért, hogy finanszírozza a nyugdíjakat, vagy végső soron azért, hogy sikerüljön megnyerni a választásokat! A teljes társadalom a pénztőke csapdájába kerül. Az eredeti elemzés itt érhető el.
Botos Katalin vitaindító írásában kifejti, hogy a folyamat egyszerű és világos: a társadalom igényeit mesterségesen stimulálják, hogy azok az igények végül túlzóak legyenek és túlmutassanak a pénzügyi lehetőségeken. A pénztőke ekkor felajánlja, hogy segít és hitelt biztosít, amit a szereplők (magánszemélyek, vállalatok, állam) el is fogadnak, hisz a háttérben ott motoszkálnak a felfokozott igények.
[…] Bővebben!
