A virtuális erőművek, más néven szabályozóközpontok sok ember számára megfoghatatlan energetikai kategóriát jelentenek, pedig szerepük egyre nagyobb lesz úgy a hazai, mint a globális energiarendszerben. A nagyerőművek dominanciájának kora voltaképpen lejárt, ma már – és még inkább a jövőben – a modern energetikai rendszerek lelkét a kicsi, lokális igényekre szabott erőművek jelentik majd, amelyek decentralizáltan helyezkednek el. A virtuális erőművek ezeket kisebb egységeket rendezik egy nagyobb kapacitássá, és viselkednek úgy az ellátásban, mint egy igazi nagyerőmű. Sajátosságuk, hogy nem csak egy energiaforrásra épülnek, hiszen ma már sok helyen szeles, gáztüzelésű vagy éppen fotovoltaikus egységek rendeződnek ilyen energiatermelő közösségekbe: a virtuális erőművek az energiahatékonyság eddig kihasználatlan pontjait aknázhatják ki azzal, hogy nagyszámú kiserőmű összekapcsolását képesek megoldani oly módon, hogy nem függenek az erőművek által felhasznált energiaforrások fajtájától.
A VPP, azaz Virtual Power Plant, magyarul virtuális erőmű egy szabályozóközpontból és a villamoshálózathoz kapcsolt kiserőművekből áll. Maga a szabályozóközpont folyamatosan adatokat cserél egyrészt a kiserőművekkel, másrészt itthon a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. (MAVIR) rendszerével. Az első ilyen „megfoghatatlan” termelési-fogyasztási egységeket az Egyesült Államokban alkalmazták; felhőkarcolók tetejére helyeztek el diesel generátorokat, amelyek áramkimaradás esetén is biztosították a szükséges villamosenergia-ellátást. Később, a kihasználtság növelésére további generátorokat kapcsoltak össze, majd egyesítették a kapacitásokat, így szükség esetén már a rendszerszintű termelésbe is be tudtak csatlakozni, ezzel a fogyasztási csúcsok idején segíthették a rendszer kiegyenlítését.
[…] Bővebben!