A 2016. július 15-i török katonai puccskísérlet és az azt követő politikai tisztogatás átmenetileg felülírta a nemzetközi napirendet uraló kérdéseket, beleértve a terrorizmust és az előző napon elkövetett nizzai merényletet, a németországi késes támadást a vonaton, a közel-keleti robbantásos merényleteket, de az iráni nukleáris megállapodás első évfordulóját és mérlegét, valamint az Irak megsegítésére összehívott donor-konferenciát is. Törökország, mely a hidegháború vége egyik vesztesének mondható, a kvázi-érdektelenségből regionális hatalommá vált, és ma a nemzetközi rend napirendjét diktálni képes, megkerülhetetlen politikai szereplő. Ezért a puccskísérlet és annak következményei messze meghaladják egy állam (bármely állam) „pusztán” belpolitikai vonatkozásait.
A demokrácia-paradoxon
A puccskísérlet során és után nemcsak a török közvélemény igen jelentős része és a török ellenzéki pártok, hanem Törökország szövetségesei és szomszédai is elítélték a demokratikusan megválasztott török kormány és Erdoğan elleni kísérletet. Ugyanakkor szintén komoly kritika érte a török elnököt a több tízezres letartóztatások, elbocsátások, és a három hónapra meghirdetett szükségállapot miatt. A török hivatalos álláspont szerint mindezek a lépések éppen Törökország demokratikus rendjének védelmében történnek. Azonban nem tekinthetünk el attól a ténytől, hogy az európai uniós álláspont meglehetősen elítélő, sőt, egyenesen elutasító mind a halálbüntetés visszaállításának felvetése, mind a migrációs megállapodás keretében megígért vízummentesség ügyében. AZ EU Bizottsága elnöke, Jean-Claude Juncker szerint „Törökország, jelenlegi állapotában, nincs abban a helyzetben, hogy a közeljövőben, vagy akár hosszabb távon is, az Unió tagja legyen.”
[…] Bővebben!
