Egyre jellemzőbb, hogy amennyiben valaki megengedheti magának és szeretne gyorsan, a sort megkerülve orvosi ellátáshoz jutni, elindul a magánellátás irányába, ami nem biztos, hogy jó döntés. Habár a magánellátáshoz a gyorsaság mellett professzionalizmust és a közellátásnál magasabb színvonalú szolgáltatást társítanak az emberek, ez – a magánszolgáltatói szektor sokszínűsége és az egységes szakmai-gazdasági kontroll hiánya miatt – nem minden esetben van így, sőt! De mi lenne, ha kiszámítható keretek között, a teljes folyamat és az esetleges komplikációk kezelésére házon belül felkészült állami egészségügyi intézményekben is lehetőség lenne a teljesítményvolumen-korlát miatt jelenleg felhasználatlan kapacitások terhére zsebből fizetős egészségügyi ellátást igényelni? A kórház extra bevételekhez jut, amivel a munkatársak bérezését, a működést és a fejlesztéseket finanszírozni tudja; a beteg gyorsan jut ellenőrzött és minőségi ellátáshoz; az állam pedig pénzt és erőforrásokat spórol az egészségügyi szürkezóna felszámolásával. Tökéletes win-win helyzet! Vagy nem? A bejegyzés végén szavazhat!
Számtalan globális példa mutatja, hogy egy – a betegek igényeit teljes mértékben kiszolgálni képes – nemzeti egészségügyi ellátórendszer nem működhet sikeresen az állami- és magánellátás szimbiózisa nélkül. A felismerés ugyanúgy megtörtént az elsősorban a magánbiztosítói befizetésekre és számla ellenében készpénzes fizetésre épülő amerikai (ObamaCare), mint az alapjaiban az állami finanszírozásra épülő németországi egészségügyben. Míg az Egyesült Államokban a magánfinanszírozást megfizetni képtelen emberek ellátásának biztosítására tervezték elindítani az állami egészségbiztosítási rendszert, addig Németországban jelenleg az évi 55 ezer euró felett keresők számára nyitott a lehetőség a magánbiztosítások révén saját forrásokat bevonni az egészségügyi kezelések igénybevételére. Az egészségügyi ellátások finanszírozásának történelmi alakulása, illetve a társadalmi-kulturális hagyományok és hasonlóságok mentén a hazai rendszernek ez utóbbi lehet igazán érdekes.
Mivel az állami egészségügyi ellátás sok szempontból szűkös kereteken belül mozog, nem lehet kérdés, hogy itthon is teret kellene engedni a magánfinanszírozásnak az egészségügyben, persze szabályozottan és szigorú ellenőrzésekhez, licenszekhez kötve. Bár az elmúlt hónapokban számos javító intézkedés történt, a rendszer még jelenleg is alulfinanszírozott. A betegellátás költségeinek kifizetésén túl nincs fedezet a javításokra, beszerzésekre, illetve az értékcsökkenés fedezetére.
[…] Bővebben!
