Egy gödi levegőszennyezéssel kapcsolatos sajtóhír borzolta fel nemrég a kedélyeket. Nézzük meg, honnan is tájékozódhatunk az ezzel kapcsolatos adatokról és azok mit mutatnak!
A 306/2010-es kormányrendelet szerint a településeken mért különféle szennyezési adatok nyilvánosak. A 31-32. paragrafus leírja, hogy az adatszolgáltatásra köteles légszennyező forrás üzemeltetője a tárgyévet követő év március 31-ig a területi környezetvédelmi hatóság részére éves levegőtisztaság-védelmi jelentést nyújt be. Az adatszolgáltatás elektronikus úton teljesítendő, tartalmazza a szennyező pontforrásokat, anyagnevet, kibocsátási értéket, stb.  A környezetvédelmi hatóság az adatszolgáltatások adatai alapján levegőtisztaság-védelmi alapnyilvántartást, illetve légszennyezésmérték nyilvántartást vezet és ezeknek interneten keresztül történő elérhetőségét az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer (OKIR) publikus felülete biztosítja. Az adatszolgáltatás során benyújtott dokumentációt legalább 5 évig meg kell őrizni.
Mivel a Környezetvédelmi Minisztériumot 2010-ben megszüntették, az Agrárminisztérium Környezetügyért felelős államtitkársága a gazdája az OKIR adatbázisnak, ami a hulladékkal, felszíni és felszín alatti vizekkel és levegővel kapcsolatos adatokat tartalmazza, vagy kellene, hogy tartalmazza. A légszennyező források naptári évre vonatkozó légszennyező anyagkibocsátását telephelyenként, illetve területi bontásban is megadva lehet látni. Az adott naptári évre vonatkozó levegőterhelési adatokat a kormányrendelet szerint legkésőbb a naptári évet követő év október 30-ig közzé kell tenni. Egészen 2024 januárjáig azonban az OKIR adatbázis nem frissült, hanem csak a 2020-as adatokat mutatta utolsó évként. 2024 februárjában a légszennyezési adatok láthatóvá váltak, de a felszíni és felszín alatti vizek adatairól még mindig nem derül ki semmi.
 
1. ábra: Göd szén-dioxid kibocsátása, kg

Forrás: OKIR adatbázis, letöltve 2024.03.01.
Ha megnézzük Göd levegőjének alakulását 2018 és 2022 között, akkor, ami először is feltűnik, az a szennyezőanyagok fajtáinak és kibocsátási pontok számának bővülése. 2018-ban 27 féle anyagot mutattak ki a levegőben, 2019-2020-ban 37-et, 2021-ben 40 és 2022-ben 41 félét, a kibocsátás-telephely tételek száma pedig 27-ről 70-re nőtt öt év alatt.
Az egyik legtöbbször emlegetett üvegházhatású gáz (ÜHG) a szén-dioxid. Országos és helyi stratégiák vannak az ÜHG kibocsátás csökkentésére, települési környezetvédelmi programok írják le a CO2 kibocsátás kívánatos redukcióját. Az 1. ábra mutatja, hogyan alakult ez Gödön. Az OKIR adatbázisban kg-ban vannak megadva az adatok, az ábrán látszik, hogy 2018 és 2022 között Göd szén-dioxid kibocsátása a nyolcszorosára nőtt (1766 tonnáról 14062 tonnára), a jelentős megugrás pedig 2019 és 2020 között következett be. Az adatbázis szerint a legnagyobb CO2 kibocsátó telephely a „Schenek István utca 1”, a tevékenység szerint pedig „Lítiumakkumulátor-modul és -cella gyártóüzem”, vagyis a Samsung SDI.
Az említett cikk azonban nem a szén-dioxid, hanem az úgynevezett NMP (N-metil-2-pirrolidon) levegőbe kerülését emelte ki. Ez belélegezve, vagy bőrrel érintkezve irritáló hatású, reprodukciós toxicitású oldószer, amit az iparban néhány helyen, köztük akkumulátor cellagyártásnál is használnak. 2017-ben az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége javasolta a használatának betiltását, veszélyes tulajdonságai miatt pedig az Európai Bizottság 2018 áprilisában korlátozta az NMP felhasználását a REACH-rendelet XVII. mellékletének 71. számú tételében. Az Európai Vegyianyag-Ügynökség rendelete is korlátozza az NMP-t 0,3%-nál nagyobb koncentrációban tartalmazó valamennyi termék gyártását, felhasználását és értékesítését, kivéve, ha bizonyos feltételek teljesülnek. Az NMP egyébként könnyen, levegőben pár óra, talajban pár nap alatt lebomlik.
 
2. ábra: NMP Göd és Komárom levegőjében, kg

Forrás: OKIR adatbázis, letöltve 2024.03.01.
A gyárak dokumentációi szerint az SK ON akkumulátorgyár Iváncsán évente 11 ezer tonna NMP-t használ, a gödi Samsung évente 14,4 ezer tonnát. Hivatalos adatok a komáromi és a gödi levegő NMP-tartalmáról vannak. A 2. ábra mutatja, hogy 2019 és 2020-ban alig, 2022-ben pedig 4-5 ezer kg került a levegőbe mindkét városban. A 2021-es gödi adat azonban kiugró: 81 468 kilogramm, azaz 81 tonna, és ez is a Samsung SDI telephelyéhez köthető.
Az éves adatokból nem derül ki, hogy az emisszió mikor történt és mennyi ideig állt fenn. A gödi gyárban az NMP a katód szárítása során kerül a levegőbe és elszívó berendezések kezelik. Van NMP tartálypark, ahol az oldószert visszanyerő egységek által leválasztott vizes NMP-t is tárolják. A vizes NMP újrahasznosítását külső szolgáltató (a környezethasználati dokumentáció hiánypótlása szerint a Komáromban levő dél-koreai JWH Kft.) végzi. Nem tudni, a gyártási folyamat melyik részén (elszívás, mosás, tárolás, szállítás) történhetett olyan esemény, ami miatt az NMP a levegőbe került. Emlékezetes, hogy 2022-ben három gödi talajvízkútban mutattak ki NMP-t (amit azóta sem vizsgáltak ki, hogyan került oda). Ezek az esetek arra utalnak, hogy bármilyen „zárt technológiánál” előfordulhatnak problémák, minél több akkumulátorgyár van, annál több. Az adatokból az is látszik, hogy az akkumulátorgyárak rontják az ÜHG kibocsátást az adott településeken (így országosan is). A gyárak ráadásul hatalmas mennyiségű vízpárát bocsátanak ki a hűtőtornyokon keresztül, ami szintén üvegházhatásúnak minősül és a levegő melegítésén keresztül a szén-dioxiddal együtt negatív klímahatást vált ki.
Éltető Andrea

Esett már róla szó, hogy a klímavédelemben nincs helye a csodavárásnak, helyette célirányosan és megfontoltan, lépésről lépésre érdemes haladni, fokozatosan nyitva teret a leginnovatívabb és legzöldebb technológiáknak. 

Az álláspont létjogosultságát erősítik meg a McKinsey tanácsadó cég eredményei, amelyek szerint az üvegházhatású gázok ember által okozott teljes kibocsátási mennyiségének akár 90 százalékát is fel lehetne számolni már létező éghajlati technológiákkal. Ilyen a nukleáris energia, az energiatárolók, vagy a körforgásos gazdaság elveit követő hulladékgazdálkodás. Az eredményességhez persze elengedhetetlen, hogy ezeket széles körben alkalmazzák, ez azonban nem ennyire egyszerű: ugyanis csak egy kis részük, nagyságrendileg a tizedük mögött áll olyan megoldás, amely már kereskedelmi szempontból is kiforrottnak számít. A többségük műszaki értelemben már bizonyított technológia, amelyek azonban üzletileg még messze nem életképesek. 

Különösen érvényes ez azokra a green-tech cégekre, amelyek eszközigényes fenntarthatósági technológiákat fejlesztenek. Ezeknek már életciklusuk legkoraibb szakaszában is hatalmas a tőkekívánalma, amelyet sokszor sem a kockázatitőke-befektetők, sem a magántőkealapok, sem pedig a bankok nem tudnak kielégíteni. Jól mutatják ezt a finanszírozási szakadékot azok a statisztikák, amelyek szerint a kockázatitőke-befektetők által kihelyezett, jellemző tőkeméret (ticket size) egészen más a klímatechnológiai szereplők és az egyéb startupok körében. Míg egy fintech cég esetében 4, egy kvantumszámítástechnikainál pedig 5 millió dolláros átlagról beszélünk, addig a hulladékkezelésben 16, hidrogénre koncentráló megoldásoknál 25 millió ez az érték, az összetettebb klímatechnológiai ágazatokban pedig akár a 40 milliót is meghaladhatja. 

Ez a kényszerhelyzet értelemszerűen arra fogja ösztönözni a green-tech cégeket, hogy a finanszírozásban is bevessék a kreativitásukat. Állami vagy uniós forrásokra természetesen kell és érdemes is támaszkodniuk, de csak kisebb részben, hiszen ezek korlátosak és sok szereplő között oszlanak meg. Az igazi kitörési lehetőség a minél gyorsabb piacra lépés és a startup szcénában kulcsfontosságúnak tartott skálázás: ezt kell minél gyorsabb tempóban lebonyolítaniuk annak érdekében, hogy az ötletük megvalósulhasson és anyagi értelemben is működőképes legyen. 

Mindez pedig a szakértők szerint óhatatlanul ahhoz vezet, hogy a klímavédelemben ugyanolyan kardinális szerep hárul a zöld unikornisokra, mint az energetikai cégekre. A már legalább egymilliárd dollárt érő és környezi technológiákat fejlesztő startupok fogják behozni a mindennapokba a leginnovatívabb és legzöldebb technológiákat, amelyek nélkülözhetetlenek a klímaváltozás elleni küzdelemben. Egyelőre nincsenek túl sokan, hiszen amennyiben a green-tech cégek élmezőnyére pillantunk, azt a legfrissebb statisztikák szerint a mobilitásban utazó vállalkozások dominálják. Szerencsére azonban akadnak kivételek is, mint a fenntartható, enzimalapú háztartási kemikáliákat fejlesztő Solugen vagy az energiaintenzív iparágak dekarbonizációját a zászlajára tűző Turntide Technologies. Hogy köztük van-e a közeljövő Meta-ja vagy Google-je az éghajlattechnológia terén, ennek megválaszolására még néhány évet várnunk kell.  
Ifj. Chikán Attila véleménycikke a VG Páholy rovatában jelent meg 2024.02.28-án.