Az erdők olyan életközösségek, ahol minden állatnak és növénynek megvan a maga elengedhetetlen szerepe, és ezek egy tökéletes egyensúlyon alapuló, szerves egységet alkotnak. Ezt azonban számos tényező fenyegeti akár emberi, akár környezeti oldalról – és ez alól sajnos a magyar erdők sem jelentenek kivételt.
Az erdők nagyon fontosak a számunkra, ugyanis remek szén-dioxid-semlegesítők, ezáltal ellensúlyozzák a globális felmelegedés folyamatát. Emellett rengeteg oxigént termelnek, és befolyásolják a Föld vízháztartását is. Hazánk mintegy 21 százalékát erdők borítják. Aszalós Réka, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársa szerint ezt a mennyiséget lehetne növelni, de a legfontosabb az lenne, hogy az erdők minőségén javítsunk, ugyanis most közel felerészt ültetvény jellegű, tájidegen fajokból állnak.
A magyar erdők fajösszetételét nagyban befolyásolja az adott terület mikroklímája. A levegő páratartalma alapján négy klímaosztályt különítünk el: a bükkös, a gyertyános-tölgyes, a cseres-tölgyes és az erdősztyepp-klímát. A globális felmelegedés következtében azonban egyes osztályok területi aránya csökken, míg másoké nő. A legnagyobb páratartalmú és legalacsonyabb középhőmérsékletű bükkös klíma például 1967-ben az ország területeinek 5 százalékát, 2010-re viszont már csupán 2 százalékát tette ki, és 2071-ig akár véglegesen el is tűnhet. Ezzel szemben a legmelegebbnek és legszárazabbnak számító erdősztyeppék területe 19 százalékról 25 százalékra nőtt 2010-re.
Új állatfajok az erdőkben?
Az ország fás területei rengeteg különböző élőlénynek adnak otthont, például a hűvösebb éghajlatot kedvelő harkályoknak, süvöltőknek és csízeknek, akik természetes élőhelye folyamatosan visszaszorul. A mikroklíma változásának következtében a szintén hidegebb időjárást kedvelő foltos szalamandra is a pusztulás szélére kerülhet.
Az átalakuló környezeti adottságok az ország vízháztartását is befolyásolják. A csökkentő csapadékmennyiség következtében száradásnak indulnak vizes előhelyeink, és ezáltal csökken az itt élő állatok lélekszáma. Az országon átvonuló vándormadarak – például a vadludak és a darvak – is nagy gondban lehetnek a csapadék hiánya miatt, ők ugyanis itt állnak meg táplálkozni a vándorútjuk során.
De a klímaváltozás a porzó rovarok, – például a lepkék – dolgát is alaposan megnehezíti, akik nehezen tudnak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. A növekvő hőmérséklet következtében megjelennek az olyan szárazságot jobban tűrő élőlények, mint például a gyapottok-bagolylepkék, amelyek a lombos erdők egyik legnagyobb károsítói. Szintén problémát jelenthet a nyugat-nílus lázat terjesztő szúnyog elterjedése, amely többek között a hazai héjaállományt is fenyegeti.
A probléma megoldása nem egyszerű. Aszalós Réka szerint létezik egy olyan szcenárió is, miszerint az évszázad végére alig marad egybefüggő erdőnk, és füves-fák sztyeppék fogják uralni a természetes területeket. Ha nem tudunk változtatni a klímaváltozás jelenlegi tendenciáin, akkor a bükkerdők kerülhetnek a legnagyobb veszélybe, amely magával vonná a biodiverzitás csökkenését is.
A klímaváltozás lassítását szolgálná, ha további fákat ültetnénk, növelve az erdők területének arányát, de a fajok kiválasztásánál is körültekintően kell eljárnunk – figyelmeztetnek az ökológusok. Fontos kritérium például, hogy lehetőleg az őshonos fafajok sokszínű, gazdag ökoszisztémáját támogassuk, és a klímaváltozás fokozódásával a szárazságnak ellenállóbb fajokat szaporítsunk.
