Nem először mondjuk el, hosszú távú befektetők vagyunk. Az ok prózai, ahhoz hogy egy alulértékelt céget a piac megtaláljon és a régóta dédelgetett gyümölcs beérjen, idő kell. Ez piactól, hangulattól és persze az adott cégtől függően lehet több vagy kevesebb, de teljesen más jellegű mint például technikai alapon tradelni. Ettől még persze azért figyelembe vesszük, hogy mit csinált az árfolyam az elmúlt időszakban, de nem ez a döntő szempont.
Attól még, hogy a fókuszt ezek a fajta, fundamentális befektetések jelentik, nem csukjuk be a szemünket, ha rövidtávon jó lehetőséget látunk. Ilyen lehet például egy kivezetési ajánlat, az Egisnél aki igazán szemfüles volt még az ajánlat után 27400 körül vehetett is – a 2% körüli kamat pedig nem egy rossz ajánlat két hónapra. A piac nem mindig gyors, nem mindig hatékony – ahhoz hogy az legyen, ahhoz éppen az kell, hogy valakinek megérje az ilyen félreárazásokat figyelni és ráugrani az ilyen lehetőségekre.
Ahogy azt már Levente_de_Boer kolléga a moszkvai tapasztalatok kapcsán fejtegette: elemzőkkel személyesen találkozni a munkánk kulcsfontosságú része. Rengeteg elemzést kapunk ugyanis naponta, és hogy ki lehessen szűrni közülük az igazán értékeseket, ahhoz nem árt, ha már láttuk élőben, mit tud az adott elemző, hogy elválasszuk a búzát az ocsútól. Vannak olyanok, akik láthatóan baromi jól ismerik az iparágat, de például a modellépítés annyira nem erősségük. Egy másik típus, aki általában csak a konszenzust követi és ha mélyebben belekérdez az ember csak alibizik. Szerencsére akad olyan elemző is, akiknél mindig számíthat az ember egy-két eredeti, új ötletre. A brókercégek oldalán ülő elemzőknek egy nagy előnye van velünk szemben, hogy általában egy-két iparágat és csak öt-tíz céget fednek le, így jobban el tudnak mélyedni egy adott területben, tehát egy jó analista hihetetlenül hasznos háttértudást és új szempontokat villanthat meg. Ha pedig talál egy ilyen „tanácsadót” az ember, annak előbb-utóbb kézzel fogható haszna is lesz.
A két dolog, a rövidtávú trading és a jó elemző kombinációjának megfelelő együttállására a pillanat májusban érkezett el. Az egyik kis cég, a BSH EV – a Bosch és a Siemens török leánycége – a tőzsdei kivezetését kérte. Az egyik elemző, akivel már egy ideje rendszeresen átbeszéltük a kisebb cégeket, másnap reggel küldött is egy gyors kommentet az ügyről. Régebben épp az ilyen kivezetéseket követte nyomon és az aktuális szabályozásban is nagyon otthon volt, ami azért fontos, mert ez határozza meg, milyen módszerrel, mennyi lehet majd az ajánlati ár. Háromféle tender árat határoznak meg ugyanis, abból kettőt független értékbecslés, a harmadikat – és ez számunkra az érdekes – az elmúlt időszak historikus árfolyamából, különböző korrekciós tényezők figyelembevételével (pl. forgalom, kamatok) számolják. A három ár közül pedig a legmagasabb a fontos, ezen kell kivezetniük a papírt. Ez pedig a számításai alapján az aktuális piacinál kb 50%-al magasabbat jelentett. Jól jelzi micsoda káosz volt hirtelen, hogy a bejelentés után közvetlenül be is öntötték a részvényt, mivel sokan nem vették figyelembe hogy nem csak az előző időszak átlagára számít, hanem a korrekciós tényezők is.
Szóval 109 lírán zárt a részvény aznap, másnap pedig jött az update, hogy 164-et számol az elemző. Mivel jól ismertük már és tudtuk, hogy a kisebb részvények és az ilyen szabályozás terén igazán profi, ezért rövid tanakodás után belevettünk. Persze nem csak mi gondoltuk így, ezért nyitás után pár perccel már 16%-os pluszban volt, a nem túl likvid részvény, és végül 127.5-en sikerült az áhított pakkot megvenni.
A nap folyamán később más brókercégeknek is kijött matek és hasonló eredményre jutottak, így gyakorlatilag másnap már 137 volt az ár, aztán 140-145 körül mozgott.
Miért nem ment fel egyből 160 környékére? Egyrészt azért az ügyben volt bizonytalanság, hiszen ez a szám még nem volt hivatalos, félreértések és félreszámolások pedig mindig akadnak. Másrészt az idő fontos tényező, az pedig végképp bizonytalan faktor jelentett, hogy tulajdonképpen mikor is fog ebből a befektető pénzt látni, ez az Egisnél is jól látszik, hogy a 28000-es árhoz képest mindig van 0.8-1.2%-ék különbség.
De ez a 140-145 bőven jó volt, ott is maradt az elmúlt hónapokban, miközben a piac esett 16%-ot (hiszen onnantól kezdve ez már nem egy részvény, hanem egy kötvényszerű kitettség), aztán szépen felkúszott 150 líra környékére.
Ezen a héten az isztambuli tőzsdefelügyelet elfogadta a kivezetési kérelmet, így a papír 159-160-ra ugrott, a 2-3%-os különbség már csak a határidők miatt diszkontfaktort jelzi.
Ahhoz persze a piac elég hatékony, hogy ilyen alkalmak ne adódjanak túl gyakran, de annál édesebb az így szerzett gyümölcs.
