Lengyelországban és Magyarországon sokkal inkább hasonlít az Európai Unióban kételkedők, a nacionalisták érvelése Putyinéhoz, mint a brit konzervatívokéhoz. Az alapblog.hu-nak ugyanakkor elismeri Charles Grant, az egyik legnagyobb brit geopolitikai és gazdasági agytröszt, a Center for European Reforms igazgatója, az Economist című hetilap egykori vezető szerkesztője, hogy azért sok mindenben mégiscsak azonosan látja a világot, pontosabban az EU-t Cameron, Orbán és a lengyel Kaczynski. Charles Grant mégsem hisz közöttük komoly együttműködés kialakulásában, mert míg a brit konzervatívok abszolút piacpártiak és a bankszektornak még nagyobb szabadságot adnának, leépítenék az államot, addig a magyar és lengyel nacionalista politikusokat protekcionistáknak, az erős, centralizált állam híveinek tartja.

A kínai bérek masszívan emelkednek, olyan tempóban, ami azt sejteti, hogy hamarosan már nem lesz olyan jó biznisz mindent Kínában gyártani.Az Egyesült Államokban a feldolgozóipari munkahelyek száma az 1979-es, rekordot jelentő 19 millióról 2010-re 11,4 millióra csökkent, amit az amerikai politikusok általában azzal magyaráztak – többnyire elhallgatva a tényt, a technológiai fejlődés és a gépesítés miatt eleve kevesebb dolgozóra van szükség -, hogy Kína a mesterségesen gyengén tartott devizával és az extrém alacsony munkabérekkel elszívja a munkahelyeket a nyugati világból. De vajon mi lesz a magyarázat, ha a kínai bérek emelkednek, és többé már nem lesz kiugróan vonzó a Kínába település? Az eredeti elemzés itt érhető el.
Kínai átlagbérek növekedési üteme

A Kínai bérek ugyanis masszívan emelkednek – bár az átlagbér még mindig tizedez az amerikainak -, vagyis a fenti grafikonon láthatóan az inflációval korrigált átlagbér az 1979-es 1000 dollárról mára 5000 dollár fölé hízott. Ez a tempó szakemberek szerint kitarthat a soron következő években is, vagyis miközben az amerikai reálbérek gyakorlatilag stagnálnak, addig a kínai fizetések tovább emelkedhetnek.[…] Bővebben!

Jelenleg tartok céges kihelyezett Akadémiákat is, ezért elég szűken vagyok idővel. Ez miatt nem sikerült nap összefoglalókat sem írni, pedig volna miről. A legfontosabb hír, hogy a kormánynál valami elborult, először a szóvivő, majd maga a miniszterelnök fenyegette meg a bankokat, hogy vagy csináljanak valamit a devizahitelekkel, ami sok szavazatot fog hozni a választásokon pár […]

Az egyik autóhiteles cég megkereste az ügyfeleit, hogy kedvező hitelkiváltást ajánljon nekik, svájci frankról forintra. Az olvasó elküldte a levelet és tanácsot kért, éljen-e vele. Mi volt a levél lényege? Csak annyi, hogy milyen jól jársz, ha a jelenlegi 245 forintos árfolyam mellett realizálod az árfolyam-veszteségedet, cserébe még egy BUBOR-hoz (bankközi forintkamathoz) kötött jóval magasabb […]

A cikk címe alapján már azt reméltem, hogy a hazai tõzsdén kisbefektetõket fosztogató fehérgalléros bûnözõk kerülnek végre a figyelem középpontjába, de sajnos nem:

A lengyel politikusoknak igencsak megtetszett a nyugdíj megtakarításokat államosító magyar példa és hosszas gondolkodás után a múlt héten hivatalosan is bejelentették a saját „nyugdíjreformjukat”. Ennek keretében a nyugdíjpénztárak vagyonuk nagyjából felét jövőre átadják az államnak, azt követően pedig a 10 éven belül nyugdíjba menők megtakarításait helyezik évről évre biztos állami kezekbe. A jelenlegi elképzelések szerint a maradék nyugdíjvagyont a pénztárak „eltőzsdézhetik”, a megmaradó magánnyugdíj pénztárak feladata ugyanis kimondottan a kockázatosabb befektetések kezelése lesz, hazai állampapírt nem is vásárolhatnak.

A nyugdíjjárulékok kérdésében a magyarországinál némileg kulturáltabb megoldás látszik körvonalazódni, mindenki nyilatkozhat arról, hogy szeretné-e továbbra is a magánnyugdíjpénztárba irányítani járulékát. Aki nem nyilatkozik – a magyar megoldást másolva –, az államot választja. Egyelőre nem látszik a magyarországihoz hasonló presszió, a magánpénztárakat választókat nem fenyegették meg a „nyugdíjrendszerből való kiiratkozással”, ennek ellenére mindössze 15-30%-ra becsülik a maradók arányát.
A lengyel nyugdíjpénztárak előszeretettel vásárolták portfoliójukba a hazai részvényeket, az évek során az egyes WIG20 papírok 10-60%-a került a pénztárak tulajdonába. A pénztárak aránytalanul magas tőkepiaci szerepvállalásának eredményeképp a lengyel piacon ún. nyugdíjpénztári prémium alakult ki, vagyis a varsói tőzsde papírjai a külföldi szektortársaknál lényegesen drágábban forogtak.
A lengyel papírok árazásában a nyugdíjpénztárak keresletének köszönhetően hosszú évek óta fennálló prémium a továbbiakban valószínűleg megszűnik. A térség sikertörténetének elkönyvelt varsói tőzsde ezzel azonban még nem kerül veszélybe, hiszen – szemben a magyar példával – az ottani hatalmon lévő politikusok egyelőre nem az állami befolyás növelését helyezik gazdaságpolitikájuk központjába. (Persze ha a jelenlegi közvélemény kutatások szerint alakulnak a következő választások, ott sem lesz túl hálás dolog tőzsdei befektetőnek lenni.) A félelem azért ott van a tőkepiaci szereplőkben, hogy egy későbbi időpontban – ugyancsak a magyar példát követve – az állam különböző indokokkal bekebelezi majd a megmaradt pénztári vagyont is.
A hasonló „nyugdíjreformokra” vonatkozó felbecsülhetetlen értékű tapasztalatainkat felhasználva szerencsére még idejében shortolni tudtuk a lengyel részvényeket és nem lennénk meglepődve, ha a „nyugdíjpénztári prémium” leépülése hosszabb alulteljesítést hozna a varsói papírokra.  

Mi lesz a svájci privátbankárokkal ?Három éve még Svájc kezelte a világ gazdag emberei összvagyonának a negyedét, ám a tőkekivonás beindulhat. Gyakorlatilag vége ugyanis annak, ami évszázadokon át simán ment, a svájci banktitokban már senki sem bízhat. Transzparensen működve pedig a svájci bankok drágák.Mi a hasonlóság Szlobodan Milosevics szerb, Jean-Claude Duvalier haiti, Mohammad Suharto indonéz államfő között, azon kívül, hogy diktátorok voltak. Az, hogy mindegyik dollár-százmilliókat, -milliárdokat juttatott svájci privátbanki számlákra. Ahogyan még sokan mások, fegyvercsempészek, gengszterek, vagy csak éppen sima adócsalók. Mellettük persze olyan becsületes, de igencsak vagyonos magánemberek, üzletemberek, akik szerették a svájci banktitkot, a legendás diszkréciót, a családi vagyonkezelőket. Nos, évek óta szorongatják ezt a világot, főleg az amerikaiak, de a németek és az olaszok is, sőt, sok-sok politikai botrány óta, némileg vonakodva, de a franciák is felemelték a hangjukat a svájci pénzügyi szektor ellen.
[…] Bővebben!

1866-ban a porosz hadsereg rövid úton, egyetlen csatában eldöntötte, hogy Poroszország vezetésével valósuljon a német egység. Bár a vezérkar a hadjárat folytatását és megalázó békefeltételek akart, Bismarck kancellár tudta, szükségük lesz Ausztria barátságára, így önmérsékletet tanúsított és gyorsan békét kötött. A magyar kormányzat őszi idénykezdetéből pont az önmérséklet hiányzik. Az egy dolog, hogy feltett kézzel érkező bankszektort géppuskatűz fogadta, de a havi két ingyenes készpénzfelvétel és a közműszektor nonprofit jellegét szabályozó törvényötletek jóval túlmennek azon a határon, amely egy normál államrendben az állam és a magánszektor között húzódnak – írja a portfolio.hu.

Újabb rezsicsökkentés előtt Magyarország, közben pedig a hazai energetikai beruházások sokéves mélyponton. Az összefüggés nyilvánvaló, ahol nem lehet keresni, oda befektetni sem érdemes.  Márpedig keresni nem igazán lehet, a szektor kiadás oldalát a mindenféle extra adó sújtja mostanában, a bevétel oldalán pedig a rezsicsökkentés okoz nehézséget. De nagy baj ez? Miért ne lehetne állami és nonprofit az energiaszolgáltatás? Ezt én nem tudom, de tudok mutatni egy olyan országot, ahol az állam szolgáltat, és évtizedek óta folyamatos a rezsicsökkentés.

Mintegy tíz-tizenöt évvel ezelőtt Magyarország volt a régió éltanulója, messze a legtöbb külföldi tőkét vonzotta egy főre jutóan, nőtt a gazdaság, a bérek, dübörgött a tőkepiac. Azóta nagyot változott a kép a sorozatos gazdaságpolitikai hibáknak köszönhetően, a régióban pedig Lengyelország vált egyértelmű kedvenccé. Mindez persze részben várható is volt, hiszen a 2004-ben egy lépcsőben az EU-hoz csatlakozó országok közül messze kiemelkedik belső piacának méretével, logikus, hogy normális vezetés mellett ez az ország a legérdekesebb a régióban a külföldi befektetők számára.