A NAV 2025-től új rendszert vezet be a késedelmi pótlék kiszabására: az éves egyszeri előírás helyett havi rendszerességgel kerülnek előírásra a késedelmi pótlékok az adószámlán. Ez azt jelenti, hogy minden hónapra külön-külön kiszámítják és megfizettethetik a késedelmes adóteljesítések utáni pótlékot.

Az Amerikai Egyesült Államok szinte teljes egészében importból öltözik fel, legyen szó akár ruháról, akár cipőről. Bár az amerikai elnök a vámháború napokban kihirdetett fejleményeinek jegyében olcsóbb termékeket vizionált az amerikaiak számára, a tervezett vámok nagy valószínűséggel pont azokat fogják negatívan érinteni, akik amúgy is sérülékenyek. Tehát a szegényebb amerikaiakat, és azokat a fejlődő országokat, ahol jelentős a ruházati gyártás – és az amerikai import aránya.
Április 2-án jelentette be az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Donald Trump, hogy vámokat vezetnek be az amerikai piacra importált termékekre, amolyan ellensúlyozásként az amerikai kereskedelmi deficitre. A jelenlegi állás szerint április 5-én léptek életbe az alapvámok, majd 9-én továbbiak. 9-én ugyanakkor azt is bejelentette, hogy 90 napig szünetelteti a vámokat azokkal az országokkal szemben, amelyek képviselői megkeresték és nem tettek ellenlépéseket. Elemzők és közgazdászok igencsak vitatták a tervezett vámok pozitív hatását az amerikai gazdaságra és megkongatták a vészharangokat, hogy összességében a tervezett vámok az amerikai vásárlókat (s fogyasztókat) büntetik majd magasabb árú termékekkel, recesszióba taszítva így az országot.
Globális értékláncok: a ruházati gyártás az egyik legszéttagoltabb
A WTO 2023-as jelentése szerint a textilek és a ruházati termékek teszik ki a készáruk nemzetközi összexportjának 2 és 4%-át: ez 339 és 576 milliárd (amerikai) dollárt jelent. A ruházati termékek világexportjának tekintetében Kína a legjelentősebb (31% a részesedése), majd az EU (27,1%) után Banglades (7,9%), Vietnám (6,1%), Törökország (3,5%), India (3,1%), Indonézia (1,7%) és Kambodzsa (1,6%), valamint Pakisztán következik (1,5%). Az Amerikai Egyesült Államok pedig a legnagyobb importőr, tehát az amerikai vámok kétségkívül súlyosan fogják érinteni a vámokkal sújtott országokat.
Az Observatory of Economic Complexity adatai alapján az USA 2023-ban 242 milliárd dollár értékben importált ruházati termékeket. Ezek között vannak kötött és nem kötött pulóverek, női-, férfi-, gyerekruhák, minden egyéb textilruházati termék mellett. A legtöbbet Ázsiából importálja az ország, Kína, Japán, Dél-Korea és Vietnám mellett még a mexikói és kanadai import jelentős – Kanada és Mexikó az alapanyagok, textilek terén is. A legmagasabb vámokkal sújtott országok kormányai, így Vietnám, Indonézia, India és Kambodzsa ugyanakkor már jelezték, hogy megpróbálnak tárgyalni Trumppal és készek elengedni az amerikai importra korábban kivetett vámokat. Kína – mint legnagyobb importőr – azonban úgy tűnik, felveszi a kesztyűt és maguk is „fegyvert” ragadnak a vámháborúban. Szerdán az Európai Bizottság is ellenintézkedéseket jelentett be.
Trump eredeti kijelentésével, ígéretével a gond azonban az, ahogy azt a Business of Fashion elemzése is írta, hogy az USA importálja az általuk felhasznált ruházati termékek 98, és a cipők 99%-át. Tehát alig lesz olyan ruházati termék az amerikai piacon, amelyiket nem érintik az újonnan bejelentett vámok. A tervezett vámok pedig több tucat olyan országot érintenek, amellyel szemben kereskedelmi deficitje van az USÁ-nak – ezek közül több is olyan fejlődő ország, amelyeknek az exportjának (és foglalkoztatásuknak) jelentős százalékát adja a ruházati gyártás.
Donald Trump április 2-i bejelentése alapján mekkora vámok sújthatják egyes országok ruházati exportját

Ország

Tervezett vám (%)

Ruházati termékek exportja az USÁ-ba (millió $)

Kína

34->125

34 717

Európai Unió

20

5 297

Vietnám

46

n.a.

Tajvan

32

n.a.

Dél-Korea

25

279

India

26

4 867

Thaiföld

36

n.a.

Svájc

31

94

Malajzia

24

1 190

Indonézia

32

4 507

Kambodzsa

49

2 616

Dél-Afrika

30

7

Izrael

17

74

Banglades

37

                                                               n.a.

Tervezett vámok forrása: CNN Business, Ruházati termékek importja: UN Comtrade, SITC 84 – Ruházati termékek kategória
Bár a UN Comtrade adatbázisban nincs minden érintett ország ruházati exportjára vonatkozó adat 2023-ra vonatkozóan, azt azonban kijelenthetjük, hogy gyakorlatilag még az Európai Unió jár a legjobban a 20%-os vámokkal. Míg az EU azonban jó pár más termékkel és szolgáltatással tud kereskedni, addig Banglades exportportfóliója már kevésbé színes: az ország toronymagasan legjelentősebb exportcikke a ruházati termék (2023-ban 4,89 milliárd dollárt tett ki), és ennek szinte a felét az amerikai piac importálja. Korábbi exportadatok alapján a bangladesi ruházati gyártás az ország teljes exporttevékenységének körülbelül 70%-áért felelős.
Bár az adatbázisban Bangladesre és Vietnámra vonatkozóan nincsenek adatok 2023-ra, Kambodzsa példáján látszik a sérülékenység: az ország teljes exportja 2023-ban 23,7 milliárd dollár volt, ebből 7,9 milliárd dollár csak a ruházati termékek exportja. Tehát az ország exportjának közel 30%-át ruházati termékek teszik ki, és ezekből 2,6 milliárd dollár, tehát annak majdnem a fele az amerikai piacra ment. De Kína esetében sem elhanyagolható az amerikai piac: 164,7 milliárd dollárból 34,7 milliárd dollárnyi ruházati termék, tehát annak a körülbelül 20%-a az amerikai piacra megy. Kína szerepe azonban csökkent az utóbbi 15 évben a ruházati gyártásban, miközben az olyan országoké, mint Banglades és Vietnám megerősödött.
Az EU-ba irányuló ruházati exportot több kevésbé fejlett ország esetében például az Everything But Arms megállapodás pörgette, mivel ennek keretében vámmentesen, mennyiségi kvóta nélkül exportálhattak az EU piacára (mindent, csak nem fegyvert, ahogy a név is sugallja, bár Kambodzsától megvonta az EU ezt a kedvezményt, pont a ruházati iparban is súlyosan megsértett emberi és munkajogok miatt). A 2005-től megszűnő Multi-Fiber Arrangement óta pedig nem sújtják különösebben mennyiségi kvóták a ruházati kereskedelmet – ennek megfelelően számos fejlődő ország lépett be a globális (ruházati) értékláncokba. Mostanra a WTO „általános” szabályai határozzák meg a ruházati termékek nemzetközi kereskedelmét. Tehát ezeknek „köszönhetően” nőtt meg leginkább délkelet-ázsiai országok ruházati exportja az amerikai piacra (is). Bár 20 országgal van (kétoldalú) szabadkereskedelmi megállapodása, az USA esetében a Közép-Amerika-Dominikai Köztársasággal kötött szabadkereskedelmi megállapodás (CAFTA-DR) értelmében a textil és ruházati termékek mindkét irányba vámmentességet élveznek. Ennek, és a korábbi NAFTA-nak köszönhetően az amerikai ruházati cégek döntően a nyugati féltekén kereskednek, ha textilekről és ruházati termékekről van szó. 2020-ban egyébként az amerikai piacra importált ruházati termékek csak kicsit több, mint 12%-a érkezett a szabadkereskedelmi megállapodások karimája alatt és ezekre viszonylag magas vámot is vetettek ki (más termékkategóriákhoz képest).  
Szintén a Business of Fashion 2024. április 6-án megjelent cikke szerint számos ázsiai gyártó ország képviselője nyilatkozta, hogy nem tervezik, hogy megbosszulnák az amerikai vámokat. Bár korántsem beszélhetünk egyenlő erőviszonyokról a nemzetközi kereskedelem színterén, amikor számos fejlődő, és legkevésbé fejlett országban gazdasági tevékenységei során dominálnak az alacsony hozzáadott értékű összeszerelő műveletek, és az iparban foglalkozatottak jelentős hányadának pont a relatív olcsón, könnyen, gyorsan „felhúzható” ruházati ipar jelent megélhetést. Valamint az évtizedek óta kedvező szállítás a hatalmas amerikai piacra, össze sem hasonlítható a helyi, regionális piacok méretével (kivétel persze Kína) és vásárlóerejével.
Made in America – milyen áron?
A tőzsdén jegyzett, az utóbbi időszakban egyre inkább konglomerátumosodó amerikai ruházati márkák részvényeinek sem tett jót a bejelentés: a Nike, a Puma, a Ralph Lauren, a PVH (ide tartozik a Tommy Hilfiger és a Calvin Klein), a Capri (Michael Kors, Versace, Jimmy Choo) és a Tapestry (Coach New York, Kate Spade, Stuart Weitzmann) részvényeinek értéke is zuhanni kezdett a bejelentés hatására. A vámháború aktuális, forrongó szakasza nem is lehetett volna rosszabb időzítésű az elmúlt időszak egyik legnagyobb luxusipari akvizíciójához: az olasz Prada csoport a héten döntött volna az amerikai Caprihoz tartozó (ám olasz) Versace márka megvásárlásáról. A Wall Street Journal értesülései szerint akár teljesen meg is hiúsulhat az adásvétel, a Financial Times pedig 200 millióval alacsonyabb vételárról írt.
Ugyanakkor az amerikai textil-, és ruházati ipar nagyon korán kiszervezte a gyártást, ezzel párhuzamosan pedig szinte teljes egészében leépült a helyi iparág: ahogy Sass Magdolna írta a korábban megjelent cikkében, Trump tanácsadói a termelési kapacitások kihelyezését és az ipari kapacitások külföldre telepítését is az amerikai ipar leépülésének, és így a kereskedelmi deficit mögötti okoknak tekintik. Ezek a vezető amerikai divatmárkák pedig szinte teljes egészében kiszervezték az országból a gyártást, már zömében az 1990-es években.
Ha pedig a külföldi beszállítóikon keresztül szeretnék csökkenteni a költségeket a cégek (márpedig a korábbi példák alapján elég biztosan kijelenthetjük, hogy a gyártási költségeken akarnak majd faragni, és/vagy árat fognak emelni, amit a vásárlók fizetnek majd meg), az az alapból rendkívül alacsony haszonkulccsal működő, sokszor kizsákmányoló és emberi-, valamint munkajogokat sértő munkakörülmények egyenesen még további romlásához vezet. (Bár ez nem fogja se Trumpot, se a tanácsadóit meghatni.) Az a néhány, ruházati gyártással foglalkozó amerikai vállalat pedig, akik még működnek, a magas(abb) munkaerőköltségek, az alapanyagra kivetett vámok kényszerű megfizetése miatt, kapacitás hiányában sem lesznek képesek kielégíteni a többletigényt, ha az amerikai márkák helyben szeretnének ezután gyártatni.
A Bureau of Labor Statistics adatai alapján 1990 és 2025 között 90%-kal csökkent a ruházati iparban dolgozók száma az USA-ban: míg akkor több, mint 938 ezer fő dolgozott a szektorban, mostanra kicsit több, mint 84 ezren dolgoznak a szegmensben. Összehasonlításképpen: Magyarországon – ami mind területileg, mind munkaerő tekintetében az USA töredéke – mostanra zsugorodott a ruházati ipar, ami körülbelül 17 ezer főt számlál a KSH adatai alapján. Bangladesben körülbelül 4 millió, Kambodzsában pedig 700 ezer embernek nyújt megélhetést a ruházati ipar a Clean Clothes Campaign NGO korábbi számításai és kutatásai alapján.
Ugyanakkor az amerikai ruházati dolgozókat sem fürösztik tejben-vajban: a kizsákmányoló sweatshop-körülményeket tévesen köti a köztudat a fejlődő országokhoz. Edna Bonacich és Richard Appelbaum már 2000-ben megjelent könyvökben mélyrehatóan rámutattak a Los Angeles-i ruházati műhelyekben uralkodó, méltatlan munkakörülményekre. Az amerikai ruházati ipar munkakörülményeit szabályozni kívánó, ún. FABRIC (Fashioning Accountability and Building Real Institutional Change) törvényjavaslatot 2022-ben terjesztették a Szenátus elé. Ha pedig növekszik az iparági nyomás (márpedig egy bizonytalan helyzet is nyomást gyakorol az amúgy is kompetitív, rendkívül árérzékeny ruházati beszerzésre), annak a ruházati gyártásban dolgozók isszák meg a levét, mert az ő munkakörülményeik fognak romlani.
Bár a U.S. Bureau of Economic Analysis 2022-as évre vonatkozó adatai alapján az amerikai ruházati cégek termelése rekordot döntött és elérte a 28 milliárd dolláros értéket, azért ez még mindig csekély az ország ruházati importjának fényében. Az amerikai kereskedelmi minisztérium alatt működő Office of Textiles and Apparel (OTEXA) adatai alapján ebből 24,8 milliárd dollárnyit egyébként exportáltak, tehát keveset értékesítettek a cégek a hazai piacon. Ezen felül bármelyik amerikai divatmárkát, mérettől függetlenül hátrányosan érintik a tervezett vámok, mivel még ha az USÁ-ban is gyártják a termékeiket, az alapanyagot már garantáltan importálják, amerikai textilgyártás szinte teljes hiányában.
Érintetlen luxusipar?
A legnagyobb luxuskonglomerátum, a francia LVMH ugyanakkor a bevétele egynegyedét az amerikai piacról szerzi: a luxuscsoport CEO-ja, a világ egyik leggazdagabb emberének is tartott Bernard Arnault a Le Monde szerint egészen jó kapcsolatot ápol Donald Trumppal annak első elnöki ciklusa óta. Az amerikai piac ráadásul kiemelten fontos a koronavírus-járvány utáni fellendülésben az európai luxusmárkák számára, különösen mióta már nem alapozhatnak úgy az ázsiai luxuséhségre, mint korábban. Míg az ázsiai luxusfogyasztó réteg mind inkább elkezdte értékelni a helyi tervezőket és megfontoltabban költ, az amerikai luxusfogyasztók – szemben az európaiakkal, akik inkább spórolnak egy közelgő, fennálló válság során – előszeretettel szórják a pénzt, bizonytalan gazdasági helyzetben is. Eddig körülbelül 15%-os vám volt az európai luxustermékeken, így a tervezett 20%-ot akár a késztermékek árának 1-4%-os emelésével is kompenzálni tudják a hagyományosan magasabb marginnal operáló luxusmárkák. Ezt pedig a nyilvánvalóan magasabb keresettel is rendelkező luxusfogyasztók könnyebben el is fogadják majd. Az LVMH csoport egyébként már Trump első ciklusa alatt is elébe ment a dolgoknak és a vámháborús lépéseknek: 3 gyárat nyitottak Texasban és Kaliforniában, amelyek mennyiségben az amerikai piacon eladott Louis Vuitton termékek felét, értékben pedig harmadát állítják elő.
Merre tovább?
Az amerikai vámokkal kapcsolatos korábbi jogszabályok egyébként jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a kínai ultra fast fashion szereplők, a Shein és a Temu gyakorlatilag kövérre hízzák magukat az amerikai piacon. Korábban a de minimis „kiskapunak” köszönhetően 800 dollár alatt vámmentesen tudtak kínai cégek közvetlenül az amerikai vásárlóknak csomagot küldeni. Erre (is) pontot tett most Trump, így vélhetően megdrágulnak majd ezek a nagyon alacsony árú termékek, bár világszerte egyre növekszik az ultra fast fashion termékek piaca.
A gond tehát pont az, hogy a trumpi vámoskodás pont azt a fogyasztói réteget és exportőr országokat érintik majd a leghátrányosabban, akik amúgy is a legvédtelenebbek: tehát az alsóbb amerikai társadalmi csoportokat, és azokat a fejlődő országokat, amelyeknek a ruházati termékek gyártása jelentős részét teszik ki az országban, ugyanis az exportorientált iparosítás révén számos délkelet-ázsiai országban domináns a ruházati termékek gyártása. Bár a ruházati gyártás „könnyen mozgó” és relatív olcsón, gyorsan lehet átszervezni, így az is elképzelhető, hogy ha maradnak a Trump (és a tanácsadói) által tervezett vámok, az átrajzolja a ruházati beszerzés térképét és megnő majd az amerikai ruházati export olyan országokból, amelyek kevésbé érintettek.
Még ha a gazdasági nacionalizmus jegyében Trump célja is az Amerikai Egyesült Államok kiszakítása a globális értékláncokból, a bevezetett vámoktól persze nem fog egy csapásra felépülni és rekonstruálódni a valaha volt amerikai textil- és ruházati ipar. Nem jelennek meg egy csapásra új munkahelyek, pláne nem magas hozzáadott értékűek, és ezek nem fogják elérhető árú termékekkel ellátni az alsóbb amerikai osztályokat. Így szinte biztos, hogy nem lesz igaza Trumpnak, aki bejelentette, hogy a helyi gyártás alacsonyabb árakat is fog hozni az amerikaiak számára.
Dobos Emese

There is no excerpt because this is a protected post.
The post Protected: Interview with Zoltán Kozma | BBJ: The Most Influential Legal Executives in Hungary 2025 appeared first on Advocatus.

Sok témáról nem írok, mert írtam már sokszor. Azonban gyakran kiderül, hogy utoljára akár hét-nyolc éve írtam, ezért újra elő kell venni egy-egy témát. Ilyen a unit linked biztosítás is, sokszor leírtam már, hogy miért nem szabad kötni. (Röviden: olyan magas a költsége, hogy mindenki jól jár vele, csak te nem.) Ennek ellenére a tanácsadást […]
A Unit linked biztosítások bejegyzés először Kiszámoló – egy blog a pénzügyekről-én jelent meg.

Magyar kutatók közreműködésével készült tanulmány mérhetővé teszi a városi infrastuktúra hatását a szegregációra.
A Magyar kutatók bizonyították: az autópályák kettészelik a városokat – és a közösségeket is bejegyzés először Insiderblog.hu-én jelent meg.

A kijavítási kérelem egy kevéssé ismert, de rendkívül hasznos lehetőség a NAV-hoz történő adózási bejelentések pótlására. A kijavítási kérelem használata nemcsak egyszerűsíti az adminisztrációt, hanem elkerülhetővé teszi a jelentős adókockázatot is. Ha a társaság korábban is úgy járt el, mintha a bejelentés megtörtént volna, ezzel a lehetőséggel még visszamenőleg is élhet. A kulcs a gyors reagálás – és a megfelelő szakmai támogatás.

Csépai Balázs cikke részletesen bemutatja a kizárás célját, a joggyakorlat követelményeit, valamint a kisvállalkozások speciális kihívásait.
The post Öntisztázás KKV szemmel appeared first on Advocatus.

When Donald Trump was campaigning as a candidate for the US presidency, he often claimed that many countries were „taking advantage” of the US by exporting more products to it than they imported from it. Hearing this rhetoric, in my university courses I often pointed out that no one in the Trump team at the time was likely to have given much thought to global value chains. If they had, they would have known that, on a value-added basis, these trade balances are a much more balanced picture. Indeed, in some cases, such as Mexico, there is even a slight US surplus.
However, recent tariff increase announcements suggest that attention is being paid to global value chains after all. It seems that Trump’s advisers now see not only the simple trade balance, but also the outsourcing of production capacity and the offshoring of industrial capacity as the reasons behind the decline of US industry and thus the trade deficit. This industrial decline is a major cause of dissatisfaction among the US electorate, as stressed not only by the Trump team but also by experts more closely associated with the Democratic Party, such as Paul Krugman. As early as 2007, he said: „It’s no longer safe to assert that trade’s impact on the income distribution in wealthy countries is fairly minor. There’s a good case that it is big, and getting bigger. I’m not endorsing protectionism, but free-traders need better answers to the anxieties of globalisation’s losers.”
 
A possible explanation
This suggests that one possible explanation for the tariff increases could be that the US is trying to break out of the global value chains. It is important to note, however, that the US has been one of the lowest tariff applying countries in the world so far – all its low (simple average just above 3%, trade-weighted average just above 2%) ad valorem tariffs are bound in the WTO (i.e. in principle it cannot touch them, if it does it has to compensate its trading partners, although the significance of this binding was already questioned during the previous Trump administration). These tariff increases that are effectively prohibitive, i.e. that effectively discourage imports, have a serious impact on global value chains, which are characterised by a high level of international trade.
Global value chains are international production networks within which multinational companies fragment production and divide it between different locations in different countries – in order to reduce costs. This is particularly prevalent in the automotive, machinery, textiles and clothing, electronics and chemicals, and certain service industries. The geographical „dispersion” of production phases results in a high level of external trade in components, semi-finished and finished products and some services. This is why the openness of a country’s external trade, especially towards other countries in the global value chain, is of paramount importance. Participation can be facilitated unilaterally by the application of low tariffs and non-tariff trade restrictions or by participation in free trade agreements. However, if the level of trade barriers between members of value chains increases, the economic viability of international production networks is jeopardised and these arrangements may gradually disintegrate.
If this is indeed the reason behind the Trump administration’s tariff hikes, it is worth examining whether this strategy could be a way to disconnect from global value chains and „lure” industry back home, and to what extent it is in the interests of the US economy. At the moment, it does not seem that this approach is necessarily appropriate. On the one hand, the uncertainty created by protectionist economic policies is in itself a disincentive to investment, whether domestic or foreign. On the other hand, the ‘repatriation’ of production does not bring back the mass of jobs that used to be created in industry, as technological progress, automation and robotisation mean that new investment requires only a fraction of the number of jobs that were created in the 1970s, 1980s or even 1990s. Even if the US market is large enough in itself to withdraw some capacity, losses of scale efficiency can occur here too. Some exporters may decide that the tariff burden will raise their selling prices so much that they will withdraw from the US market instead, leading to the disappearance of some products.
The price-increasing impact of tariff increases – with the risks of inflation, a reduction in real income for consumers or an increase in illegal trade – would require a separate analysis. And some US companies that organise their domestic and foreign production in global value chains will suffer a significant loss of competitiveness. The same can be expected for US manufacturers that rely heavily on imported parts and components, for example in the automotive sector. The impact on the rest of the world economy will depend on whether other countries follow the US example or continue to keep their economies open. Of particular interest could be the reaction of China, for which the US is the most important export market (with a share of around 13%). If Chinese exporters were to try to sell their such ‘liberated’ goods on other markets – even at depressed prices – instead of the US, this would create trade tensions. The US policy of tariff increases runs counter to the rules and spirit of the WTO, raising questions about the future of the multilateral trading system and the extent to which current developments will lead to an increased role of regional blocs in world trade.
 
Direct involvement of Hungary
According to data for the year 2024, the US is our 8th most important partner for Hungarian goods exports. It is important to note that it is the only non-EU member in the top ten (and the only non-EU member in the top 15, apart from the US, is Ukraine). Its share is over 4% in total exports.
Table 1 Top 10 Hungarian export partners in 2024 and their share of total Hungarian exports (%)

country

share in total exports of Hungary (%)

1

Germany

25.08

2

Romania

5.53

3

Poland

5.32

4

Italy

5.13

5

Slovakia

4.98

6

France

4.23

7

Czechia

4.18

8

United States

4.12

9

Austria

3.94

10

United Kingdom

3.69

Source: KSH Information database, Product data by country of destination by SITC (EU-27_2020)
What products do we export to the USA? Presumably mostly foreign-owned subsidiaries operating as part of global value chains, are the main exporters: automotive, electronics and machinery products are listed among the top exported products. The exception is ‘pharmaceuticals and pharmaceutical products’, ranked 10th, where Hungarian-controlled companies may be involved. Another interesting feature is the strong concentration of exports at the product level: the top three product groups account for half of total exports to the US; the top ten for more than 80%. The share of US exports in total Hungarian exports of the given product group is significant for the top two, exceeding 10%. (For some product groups of lesser importance in total Hungarian exports, however, the US market is dominant. These are the case for more product groups in the SITC 3rd position breakdown (more than 260 product groups altogether): Works of art, collectors’ pieces and antiques (46% of total Hungarian exports), Arms, parts thereof; ammunition (36%), Miscellaneous base non-ferrous metals and cermets used in metallurgy (35%), Paper pulp and paper making machinery, Paper cutting machinery and other machinery for making paper products; Parts thereof (27%), Precious metal ores, whether or not concentrated; waste, scrap and waste powders of precious metals (except gold) (25%), Tin (22%) and the top twenty exports Copper (20%). )
Table 2 Top 10 products (groups) in Hungarian exports to the US, 2024, SITC

Exports to the US in total Hungarian exports of the product group (%)

Exports of the product group in total Hungarian exports to the US (%)

1

Motor cars and other motor vehicles principally designed for the transport of persons (excluding motor vehicles carrying ten or more persons including the driver), including vans and racing cars

11.41

24.41

2

Electrical machinery and apparatus n.e.c.; parts thereof,

13.89

20.44

3

Automatic data-processing machines and units thereof; magnetic or optical reading, writing or processing machines for transcribing coded data onto data media, n.e.s.

5.19

5.15

4

Rotary electrical equipment and parts thereof, n.e.s.

8.99

4.06

5

Electrical apparatus for connecting or protecting electrical circuits, or for making connections to or in electrical circuits (switches, relays, fuses, surge arresters, voltage limiters, surge suppressors, plugs, sockets, lampholders and junction boxes; electrical resistors (including regulating/restating resistors and potentiometers) other than heating resistors; printed circuit boards; switchboard panels (including numerical control panels), holders (consoles), tables, boxes

3.83

3.45

6

Instruments and appliances n.e.c. for measuring, checking, testing, analysing, regulating or controlling; parts thereof

9.68

3.43

7

Parts and accessories of motor vehicles of groups 722, 781, 782 and 783

2.18

3.42

8

Internal combustion piston engines and parts thereof, n.e.s.

3.30

3.05

9

Audio equipment n.e.c. and parts thereof, n.e.c., accessories for apparatus of headings 761, 762, 763 and 764

2.34

2.81

10

Medicaments and pharmaceutical products, other than those of group 542

3.10

2.65

Source: KSH Information database, Product data by destination country according to SITC (EU-27_2020) , 3 positions
The picture is even more interesting when looking at the product level (Combined Nomenclature, CN) rather than by product group and taking into account the duties applied so far. Tariffs (MFN rates) for the top ten products are typically low, in many cases 0%, with the highest for car tyres at 4%. Exports are highly concentrated, with the top five products accounting for half of exports out of some twelve thousand products, and the top ten products for 60%. For some of the top 10 products, the share of the US market in Hungarian exports is significant: almost four-fifths for generators (product 6) and more than 40% for the second-ranked automotive products. It is interesting to note that 32 of the products outside the top 10 are exclusively destined for the US – notable among these are exports of jet gas turbines. Although these do not appear to be large in volume and share, if a company manufactures them in Hungary, they could be severely hit by tariff increases.
Table 3 Top 10 products (groups) in Hungarian exports to the US, 2024, CN

As % of total Hungarian exports of the given product

As % of Hungarian exports to the US

US MFN tariffs notified so far at the WTO

1

85076000 (PCE) Lithium-ion battery

18.78

19.42

1.70%

2

87032319 (PCE) Other new vehicles designed for the transport of 10 persons or less, including motor caravans and racing cars, having a cylinder capacity of between 1 500 and 3 000 cm?, with spark-ignition internal combustion piston engine only (except vehicles designed for travelling on snow and vehicles and caravans of subheading 8703.10)

42.36

18.55

2.50%

3

87038010 (PCE) New vehicle designed primarily for the carriage of fewer than 10 persons, including estate cars and racing cars, powered solely by electric propulsion (except vehicles designed for use on snow, other special purpose vehicles)

20.50

5.85

2.50%

4

84715000 (PCE) Processing units, other than those of subheading 8471 41 or 8471 49, whether or not containing within the same housing one or two of the following units: storage unit, input unit, output unit (excluding those of subchapters 847141 or 847149 and excluding peripheral units)

5.31

3.65

0%

5

84099900 (KGM) Parts of other engines, e.g. compression-ignition internal combustion piston engines (diesel or semi-diesel)

33.25

3.04

0%

6

85023980 (PCE) Other generating sets (excl. spark ignition, internal combustion piston engine, wind power generator, turbo generator) e.g. turbine or steam engine generator

79.49

3.01

1.30%

7

85371091 (KGM) Stored program control unit for max. 1000 V

7.85

2.24

2.70%

8

87087050 (KGM) Aluminium wheel and parts as spare part

19.17

1.55

2.50%

9

40111000 (PCE) New pneumatic tyre for passenger cars

4.10

1.23

4.00%

10

84119900 (KGM) Spare part for gas turbine (excl. jet or propeller gas turbine)

7.13

1.19

0.00%

Sources: KSH Information database, Product level data by CN (from 2015) and WTO https://www.wto.org/english/tratop_e/tariffs_e/tariff_data_e.htm (WTO customs data do not always correspond to the eight-digit accuracy of the CN categories reported by KSH)
The tables of course only include exports from Hungary directly to the US. The exposure of the Hungarian economy is significantly increased “indirectly”, through its heavy integration in global value chains, i.e. by parts and components that are produced here but incorporated in another country into a product that is subsequently exported to the US market. The magnitude of this can be very significant, e.g. linked to global value chains led by German companies. To identify such ‘indirect’ exports, it would be necessary to look at value-added trade data, but this is beyond the scope of this short post.
In conclusion, one of the possible goals of Donald Trump’s tariff increase policy is to disconnect the US economy from global value chains and thus bring industrial capacity back to the country. Although the US has been one of the world’s lowest-tariff economies, the protectionist turn is aimed at luring back production abroad, justified in principle by the decline of US industry and the loss of jobs. However, the strategy is of questionable effectiveness, as automation and the uncertainty that discourages investment mean that ‘repatriated’ or newly established factories will not be numerous and create far fewer jobs than expected, while the inflationary and international tension-increasing effects of tariffs are also to be reckoned with.
For Hungary, the United States was the 8th most important and the first non-EU export market in 2024, with more than 4% of total exports. Hungarian exports are highly product-concentrated: the first three product groups (vehicles, electrical machinery and data processing equipment) account for half of all exports to the US, and the majority of these are linked to global value chains, typically produced by foreign affiliates operating in Hungary. Some products that are less important in total Hungarian exports but have a strong presence in the US market (e.g. artwork, weapons, gas turbine components) may be particularly sensitive to tariff increases.
The majority of tariff rates applied by the US are currently low (typically 0-4%), so a tariff increase represents a significant additional burden. More importantly, however, a change in political and trade policy direction is an even larger risk for Hungary – especially given our significant export-oriented industries integrated into global value chains.
Magdolna Sass

Megérkeztünk. A mostani krízist mindenki Trump nyakába varrja, de a piacok nagy rejtélye, hogy ezt nagyjából már a megválasztása előtt jelezték. Az alábbi ábrán egy ún. VIX felszúrás ciklus látható. A referencia VIX esemény tavaly augusztus 6-ai keltezésű, bőven az … Continue reading →

A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFI Hivatal) idén is meghirdeti nagysikerű pályázatát, amely hazai vállalkozások, kutatóhelyek, valamint magánszemélyek
A 100% vissza nem térítendő támogatás a hazai innovációk levédetésére bejegyzés először Insiderblog.hu-én jelent meg.