Évek óta, nap mint nap hallhatjuk a bankok elleni vádakat. Ezek jelentős része álszent, szakmaiatlan, szubjektív értékítéleten alapul, és nem az a céljuk hogy az ügyfelek pénzét megvédjék, hanem inkább az, hogy politikai tőkét kovácsoljanak belőlük. Eközben akadnak olyan valós banki praktikák, amikről nagyon kevés szó esik, vélhetőleg azért, mert kevesen értenek a dologhoz. Ezek közül szemezgetünk ebben a posztban.
A devizahitelezés kapcsán az elmúlt években rengeteg rosszat hallhattunk a bankokról, a pénzügyi szolgáltatókról. Sokan tették őket felelőssé a rossz tájékoztatásért, az árfolyam-változások miatt megnövekedett törlesztő-részletekért. A pénzügyileg tájékozatlanabb emberek számára az is hitelesnek tűnő vád volt, hogy a kölcsönök mögött nem volt svájci frank, illetve a bankok nyertek a devizaárfolyamok elmozdulásán. Szintén a hozzáértés hiányát jelezte leginkább, amikor egy-egy szakember arról beszélt, hogy a lejárati különbözőség volt a bankok bűne, vagyis az, hogy a bankok rövid forrásokból hiteleztek hosszú távra. Ez valójában nem hiba, hanem ez a bankok alapvető feladata, vagyis az emberek rövid távra mondanak le a pénzükről, pár hónapra, egy-két évre helyeznek el betétet, míg a lakosságnak és a vállalatoknak hosszabb távra, akár 10-15 évre van szüksége a kölcsönre. A futamidők közötti különbséget pedig a bankok hidalják át.
[…] Bővebben!