Már többször találkoztam azzal az esettel, hogy valaki azért ragaszkodott egy egyébként nagyon drága unit linked biztosításhoz, mert csak azon keresztül tudott befektetni egy alapba, ami egyébként másként nem elérhető. Inkább vállalta a lélegzetelállító költségeket ( a konkrét esetben 10 éves szerződésnél évi 10,4% TKM, de 20 évesnél is 7,78% TKM évente), csak hogy részese […]

2013 decembere óta, folyamatos csökkenésben a TWTR -Twitter mikroblog szolgáltató. De egyre kedvezőbbek a jövőre nézve a kilátások. Mivel a Nomura vételre minősítette fel a Twitter-re vonatkozó ajánlását. A Nomura szerint a Twitter egyre nagyobb ütemben tudja növelni az egy felhasználón elért bevételeit, és nemzetközi szinten is jelentős növekedés előtt állhat a vállalat. Azzal, hogy … Olvass tovább »

2013 decembere óta, folyamatos csökkenésben a TWTR -Twitter mikroblog szolgáltató. De egyre kedvezőbbek a jövőre nézve a kilátások. Mivel a Nomura vételre minősítette fel a Twitter-re vonatkozó ajánlását. A Nomura szerint a Twitter egyre nagyobb ütemben tudja növelni az egy felhasználón elért bevételeit, és nemzetközi szinten is jelentős növekedés előtt állhat a vállalat. Azzal, hogy … Olvass tovább »

További emelkedési lehetőségek vannak a KORS -Michael Kors ruházati és divatos termékeket gyártó és forgalmazó S&P 500 indexben található vállalat részvényeinek árfolyama. Mivel a vártnál magasabb profitot ért el a Michael Kors, az első negyedévben (EPS: 78 cent, várt: 65 cent). Ez ráadásul közel 60 százalékkal magasabb az egy évvel korábbi nyereségnél. A profitnövekedést a … Olvass tovább »

A napokban az egyik olajcég értékeltségét nézegetve feltűnt, hogy a nigériai mezőiken egy hordó olajra vetítve messze többet keresnek, mint a más országokban lévőkön, ami számos tényezőnek köszönhető. Például mivel Nigériában található a világ egyik leggazdagabb szénhidrogén medencéje (a készletek túlnyomó része a Niger folyó deltájában és offshore mezőkön összpontosul), így nagyon jó minőségű az olaj és kedvezőek a kitermelési feltételek, és akkor az állami ösztönzőkről még nem is beszéltünk. Azonban a nigériai készletek nagysága az utóbbi időben mégsem tud nőni, mert hiába a globálishoz képest dupla találati arány, erősen lecsökkent a kutatások száma.

[…] Bővebben!

A napokban az egyik olajcég értékeltségét nézegetve feltűnt, hogy a nigériai mezőiken egy hordó olajra vetítve messze többet keresnek, mint a más országokban lévőkön, ami számos tényezőnek köszönhető. Például mivel Nigériában található a világ egyik leggazdagabb szénhidrogén medencéje (a készletek túlnyomó része a Niger folyó deltájában és offshore mezőkön összpontosul), így nagyon jó minőségű az olaj és kedvezőek a kitermelési feltételek, és akkor az állami ösztönzőkről még nem is beszéltünk. Azonban a nigériai készletek nagysága az utóbbi időben mégsem tud nőni, mert hiába a globálishoz képest dupla találati arány, erősen lecsökkent a kutatások száma.

Érdekes tehát, hogy adott egy jó geológiai adottságokkal rendelkező térség, ahol még rengeteg a kiaknázatlan kapacitás, valamint a feltárások sikere is meglehetősen magas, és mégsem nő az ország olajkészlete. Ennek két fő oka van:
A folyamatosan fenyegető biztonsági problémák, mint például az olajlopások, a csővezetékek szabotálása és a Guineai öbölben lévő kalózaktivitás, amely éppúgy meggátolja az olajtársaságok beruházását, mint
a szabályozási környezet bizonytalansága.
De mielőtt még belemerülnénk a részletekbe, érdemes kicsit jobban megismerkedni a nigériai olajszektort jellemző viszonyokkal. A szektor fejlődése a nagy nemzetközi olajcégeknek köszönhető, akik a kitermelés 90%-át birtokolják. Kezdetben szimpla koncessziók alakultak a kitermelésre, majd az állam részt követelt magának, és így társulások jöttek létre a nemzetközi olajcégek és a nigériai nemzeti olajtársaság (NNPC) között. Ám ez a struktúra abból a szempontból nem volt túl szerencsés, hogy az NNPC a hatalmas finanszírozási igény rá eső részét nem mindig tudta teljesíteni. Éppen ezért olyan termelés megosztási megállapodásokra váltottak, ahol a mező üzemeltetője (nemzetközi olajcég) vállalja a teljes finanszírozást, cserébe pedig kizárólagosságot kap a működési döntésekben és valamivel kedvezőbb finanszírozási feltételekhez jut. Azonban ezt a jelenlegi struktúrát sem érzi az állam teljesen hibátlannak, mivel szerintük a cégek inkább felpumpálják a költségeiket, csak hogy kevesebb adót kelljen a profitjukból fizetniük az államnak.
Éppen ezért kulcsfontosságú az az új törvénytervezet (Petroleum Industry Bill), amely felváltaná a jelenleg hatályban lévő 20 különböző szabályozást, és egy törvényben szabályozná az egész szektor működését. A probléma csak annyi, hogy 2008 óta nem sikerült még véglegesíteni, és nem sok esély van rá, hogy a 2015-ös választások előtt lesz belőle valami. Közben pedig az állam szeretné elérni, hogy 2020-ra legalább a duplájára növekedjen a helyi kitermelők aránya a mostani 5%-ról.

Vagyis a nagy nemzetközi olajmamutok befolyását szeretnék valamelyest visszaszorítani, amit a cégek sem bánnak feltétlenül, ugyanis úgy vannak vele, hogy jobb most piaci áron értékesíteni a mezőik tulajdonjogát, mint egy bizonytalan szabályozói környezetben működni azzal a várakozással, hogy a helyi olajcégek adómentességet élvezhetnek az ő kárukra. Ha pedig valóban sikerül növelni a helyi olajkitermelők arányát, az több szempontból is hasznos lehet az országnak, mert:
Nigériában nem óriási, összefüggő mezők vannak, hanem a készletek nagy része rengeteg kisebb méretű mezőn összpontosul, melyek kitermelése gazdaságosabb és eredményesebb lehet a kisebb cégek számára. Észak-Amerikában a teljes olajkitermelés több mint felét független kitermelők adják (a Texas környéki részeken például abszolút ők dominálnak), vagyis ez egy működőképes modell lehet, és Nigériának is jó esélye van arra, hogy ilyen felállásban sikereket érjen el.
A biztonsági kérdéseket talán jobban fogják majd tudni kezelni. A nagy nemzetközi olajvállalatok ugyanis folyamatos támadásoknak vannak kitéve mind a termelői, mind az olajszállítási eszközeiket illetően. Ennek legfőbb oka pedig az, hogy a Niger delta 30 milliós lakossága egyáltalán nem homogén, kb. 40 különböző etnikai csoport lakja, akik 250 féle dialektust beszélnek. Természetesen a helyi olajkitermelők sem fognak egyből szót érteni velük, azonban mégis sokkal jobban ismerik a helyi viszonyokat és jó kapcsolataik vannak a nagyobb közösségekkel, mert több helyi olajcég vezetője is ezen a környéken nevelkedett.
A nagy nemzetközi vállalatok az offshore kitermelésre helyezhetik a hangsúlyt, ahol kevésbé vannak kitéve a biztonsági problémáknak, és jobb megtérülést is tudnak elérni, mivel a tengeri mezők jellemzően nagyobbak, mint a szárazföldiek. Valamint az offshore kitermelésben a komplex, modern technológiájuknak és stabil anyagi helyzetüknek köszönhetően sokkal nagyobb a versenyelőnyük, mint szárazföldön a helyi olajkitermelőkkel szemben.
Persze felmerül a kérdés, hogy ha a nagy nemzetközi vállalatok kivonulnak a szárazföldi termelésből, akkor nem hagynak-e maguk után hatalmas technológiai űrt. A szakértők ezzel kapcsolatban optimisták, ugyanis a legtöbb helyi nigériai olajvállalat vezetője korábban a Shellnél, ExxonMobilnál vagy más nagy nemzetközi társaságnál töltött be vezető pozíciót, vagyis a tapasztalat és a hozzáértés biztosan megvan.
Összességében tehát a nigériai olajszektor nagy átalakulásban van. Folyamatosak a mezőlicensz értékesítések a piacon (a nemzetközi olajmamutok részéről), amelyre van is kereslet, mivel az állam adókedvezményekkel és egyéb ösztönzőkkel próbálja támogatni a hazai kitermelőket, hogy növeljék a kisebb mezők kitermelésére való hajlandóságot. Ugyanis Nigéria a hatalmas készletállományához viszonyítva alultermelőnek minősül az érett olajtermelő országokhoz képest, mivel 2 millió hordós napi kitermeléssel a jelenlegi készletek 52 évre lennének elegendőek, amely messze magasabb, mint az említett országok esetében. Az alultermelést persze a már érintett szabályozói bizonytalanság, valamint a biztonsági fenyegetések miatt elmaradó beruházások okozzák. A globális átlaggal számolva Nigéria naponta 8 millió hordó olaj kitermelésére is képes lehetne, azonban ha konzervatívabban számolunk, akkor is 4-5 millió hordóra emelkedhet a napi kitermelés középtávon a jelenlegi 2 millió hordóról. Befektetőként pedig leginkább akkor tudunk ebből profitálni, ha olyan olajvállalatokba fektetünk, amelyek haszonélvezői lehetnek a helyi kitermelőket támogató szabályozói környezetnek, mint például az Afrika Alapban is megtalálható Afren.

Magunktól nem takarítunk meg eleget a későbbi évekre. Az állam és a többi állampolgártársunk pedig már nem képes eleget megtakarítani! Ki ne ismerné a vállalati cafeteria-rendszerek választásos világát? Lehet rövid távú fogyasztásra váltható elemeket kérni: kaja a vállalati menzán, élelmiszerre is költhető Erzsébet-utalvány, utazás. Lehet persze adómentesen, vagy adókedvezményekkel a hosszabb távú biztonságra is lőni: biztosítás, egészségpénztár, önkéntes nyugdíjpénztári befizetés, esetleg képzés.
Az emberek zöme – akár jelentős veszteségek árán is – az azonnal elfogyasztható elemeket választja. Részben kényszerből, hiszen ahol amúgy sincsen meg a havi büdzsé, ott kell az a kis havi kiegészítés. De részben bizalomhiányból is. Sokan gondolják azt, hogy nem mernek befizetni egy hosszabb távú pénztárba. „Hiszen mi az ami kiszámítható ma Magyarországon hosszú távon, lehet, hogy majd elveszi az állam azt is egyszer?”
[…] Bővebben!

Magunktól nem takarítunk meg eleget a későbbi évekre. Az állam és a többi állampolgártársunk pedig már nem képes eleget megtakarítani! Ki ne ismerné a vállalati cafeteria-rendszerek választásos világát? Lehet rövid távú fogyasztásra váltható elemeket kérni: kaja a vállalati menzán, élelmiszerre is költhető Erzsébet-utalvány, utazás. Lehet persze adómentesen, vagy adókedvezményekkel a hosszabb távú biztonságra is lőni: biztosítás, egészségpénztár, önkéntes nyugdíjpénztári befizetés, esetleg képzés.
Az emberek zöme – akár jelentős veszteségek árán is – az azonnal elfogyasztható elemeket választja. Részben kényszerből, hiszen ahol amúgy sincsen meg a havi büdzsé, ott kell az a kis havi kiegészítés. De részben bizalomhiányból is. Sokan gondolják azt, hogy nem mernek befizetni egy hosszabb távú pénztárba. „Hiszen mi az ami kiszámítható ma Magyarországon hosszú távon, lehet, hogy majd elveszi az állam azt is egyszer?”
[…] Bővebben!

Magunktól nem takarítunk meg eleget a későbbi évekre. Az állam és a többi állampolgártársunk pedig már nem képes eleget megtakarítani! Ki ne ismerné a vállalati cafeteria-rendszerek választásos világát? Lehet rövid távú fogyasztásra váltható elemeket kérni: kaja a vállalati menzán, élelmiszerre is költhető Erzsébet-utalvány, utazás. Lehet persze adómentesen, vagy adókedvezményekkel a hosszabb távú biztonságra is lőni: biztosítás, egészségpénztár, önkéntes nyugdíjpénztári befizetés, esetleg képzés.
Az emberek zöme – akár jelentős veszteségek árán is – az azonnal elfogyasztható elemeket választja. Részben kényszerből, hiszen ahol amúgy sincsen meg a havi büdzsé, ott kell az a kis havi kiegészítés. De részben bizalomhiányból is. Sokan gondolják azt, hogy nem mernek befizetni egy hosszabb távú pénztárba. „Hiszen mi az ami kiszámítható ma Magyarországon hosszú távon, lehet, hogy majd elveszi az állam azt is egyszer?”
[…] Bővebben!

Magunktól nem takarítunk meg eleget a későbbi évekre. Az állam és a többi állampolgártársunk pedig már nem képes eleget megtakarítani! Ki ne ismerné a vállalati cafeteria-rendszerek választásos világát? Lehet rövid távú fogyasztásra váltható elemeket kérni: kaja a vállalati menzán, élelmiszerre is költhető Erzsébet-utalvány, utazás. Lehet persze adómentesen, vagy adókedvezményekkel a hosszabb távú biztonságra is lőni: biztosítás, egészségpénztár, önkéntes nyugdíjpénztári befizetés, esetleg képzés.
Az emberek zöme – akár jelentős veszteségek árán is – az azonnal elfogyasztható elemeket választja. Részben kényszerből, hiszen ahol amúgy sincsen meg a havi büdzsé, ott kell az a kis havi kiegészítés. De részben bizalomhiányból is. Sokan gondolják azt, hogy nem mernek befizetni egy hosszabb távú pénztárba. „Hiszen mi az ami kiszámítható ma Magyarországon hosszú távon, lehet, hogy majd elveszi az állam azt is egyszer?”
Szerencsésebb országokban a politikusok és az emberek nem dugják homokba a fejüket, tudják, hogy nekünk is tenni kell valamit, mert nem lehet elegendő pusztán az állami nyugdíj. Ezekben az országokban tiszta lapokkal és fenntartható modellek bemutatásával játszanak. Például a helyettesítési ráta 20-40 százalék, és nem 70-80, mint nálunk. A helyettesítés arról szól, hogy az utolsó fizetésekhez képest mekkora lesz a nyugdíjba vonuló első nyugdíja. Hogyan mondhatjuk azt, hogy ez magas, hiszen Magyarországon kevés nyugdíjat kap a nyugdíjas – gondolhatjuk. Ez igaz is, de azt mind az államtól kapja, és ha az átlagnyugdíjat az átlagfizetésekhez, vagy az előbb említett személyes helyettesítést is nézzük, akkor is magas a helyettesítés.
Ez így teljesen fenntarthatatlan, hiszen amúgy is tömegével mennek el a rendszerből a járulék-fizetők. Részben azért, mert külföldön vállalnak munkát, részben pedig azért, mert megöregednek és a munkaerőpiacról kilépő generációkat sokkal kisebb létszámú belépő generációk váltják.
Nem újdonság, de attól még igaz: a nyugdíjrendszerünk fenntarthatatlan.
Ráadásul egy olyan országban, ahol mintegy 3 millió ember csak „lézeng” a munkaerőpiacon, vagyis, bár lehet, hogy eszeveszett munkával, de úgy tartja el magát, hogy a rendszer számára láthatatlan, nincs bejelentve, vagy csak részben van bejelentve. Egy olyan napszámosnak, akinek még a 15-20 évesen minimálisan előírt munkaviszonya sem lesz meg, nyugdíja egyáltalán nem lesz, csak kuncsoroghat valamilyen öregségi szociális segélyért.
Kényszerek kellenek! Ma már 7-8 országban működik a világon valamilyen munkáltatói kényszer-öngondoskodás. Az arányok és a kötelezés szintje is eltérő lehet, de visszatérő elem, hogy a munkáltató, a munkavállaló és nem ritkán az állam befizetéseiből kényszerűen öngondoskodik magáról az állampolgár. Ez valami olyasmi, mint a mi egykori magán-nyugdíjpénztári pillérünk, csak ugye azt sajnos bedarálta az állam.
Sajnos ezt nem lehet rábízni az emberekre, mert ők felélnek, elfogyasztanak, azt mondják, hogy majd csak lesz valahogy, ráadásul krónikusan alábecsülik azt is, hogy meddig élnek. Ebben sok pozitív elem van, például az is, hogy immár a magyarok is egész sokáig élnek. pontosabban megfogalmazva, ha bizonyos stresszes éveket túlélnek, akkor már egész sokáig élnek.
Miért baj ez? Azért, mert szeretünk olyan eszközöket, megtakarításokat vásárolni, amelyekkel egy adott összeget szerzünk meg. Nézzük meg ezt egy egyszerű számpéldán, és feledkezzünk most meg a kamatokról (lassan olyan alacsonyak itthon, hogy ez nem is olyan extrém feltételezés)! Ha van 20 millió forintunk 70 évesen, az nagyon penge, mert akkor még 80 éves korunkig is jut évi 2 millió. Igen, de mi lesz, ha tovább élünk?
A hazai öngondoskodási, adótámogatási rendszer egyik nagy hibája, hogy a mindenféle előtakarékosság előbb-utóbb egy összegben felvehető, lehet nyugdíjbiztosítást kötni, önkéntes pénztárba, TBSZ-be, nyesz-be fektetni, de életjáradék szinte biztosan nem lesz belőlük.
Az pedig külön vicc, hogy azoknak az érdemi időtávú megtakarításoknak, amelyek segítenének ezen az ügyön, praktikusan ugyanakkora az adóelőnye, mint az 5 éves (még középtávúnak is csak nagy jóindulattal mondható) befektetéseknek.
Az állam nem segíthet mindenkin, pedig mindenkin segítenie kell!
Van egy jó tanácsunk, ne segítsen mindenkin ugyanúgy! Ahol teljesen szétszakad a mezőny, a legális munka világában élő és viszonylag európai szinten kereső városi ember és a mélyszegénységben élő feketén dolgozó, és csak néha munkát kapó napszámosra, ott cizellált kezelés kell.
A társadalom vagyoni helyzet alapján mért alján, ha tetszik, ha nem tetszik, az életben maradáshoz elegendő segély-jellegű nyugdíjat kell adni. A rendes járulékfizetőknek persze lehet rendes nyugdíjat, ha még marad erre pénz a rendszerben. És közben a sok „okos” magyarnak, aki bejelentés nélkül dolgozik, kereskedik, ügyeskedik, adót kerül, nekik kényszert kell alkalmazni.
Hiszen mi a helyzet az Állam szempontjából? Rajtatok nem segítek, mert bőven van pénzetek, csak mi, az Állam bácsi nem látunk erre rá. Legyen kötelező nektek félretenni! Talán adminisztratív szabályt nehéz hozni, de ha az életjáradék célú megtakarítás sokkal kedvezőbb adószabály alá esik, mint az 5-6 éves bankbetét, majd követi a piac a szabályokat.
Különben sóval behinthetjük az egészet. Marad az öregek életében a régi remény, ami Dél-Kelet-Ázsiában a mai napig működik, a családon és generációkon átívelő szolidaritás hite. Az most teljesen mindegy, hogy a nagypapa fizeti az unoka suliját, vagy a focista fiú veszi meg a nagymama gyógyszereit, de családon belül kell megoldani, vagy nagyon nehéz lesz minden.
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!