A napokban jelent meg a hír, hogy a főiskolát végzett ápolók egy másfél éves mesterképzés abszolválásával okleveles ápolóból kiterjesztett hatáskörű okleveles ápolóvá léphetnek elő. A képzés még az idei év őszi szemeszterében elindul három orvosi egyetemen, hat szakirányon. Az első végzősök 2019-ben vehetik majd át diplomájukat, akik – a feladatok és a felelősségi körök megfelelő lehatárolásával – jogosultak lesznek egyszerűbb, jelenleg még kizárólag orvosi képzettséghez kötött feladatokat ellátni. Az új szakemberek részben az orvosokat tudják majd tehermentesíteni, de abban is lehet talán bízni, hogy az új képzési forma a szakmai előmeneteli perspektíva megteremtése révén akár az ápolói munkaerő megtartására is kedvező hatással lehet.A kezdeményezés természetesen nem magyar sajátosság: a nyugat-európai országokban és az Egyesült Államokban már régóta működik a rendszer, sikerrel. Nem véletlenül és nem érdemtelenül. Azzal, hogy bizonyos egyszerűbb beavatkozások (pl. krónikus betegek rendszeres felülvizsgálata, leletek ellenőrzése, gyógyszerírás vagy éppen az alap laborvizsgálatok megrendelése) „leválasztásra kerülnek” a szigorúan vett orvosi feladatkörökről, jelentősen meggyorsul a betegellátás. Lélegzethez juthatnak az orvosok, hasznosabbnak érezheti magát a jól felkészült ápoló, s hamarabb jut ellátáshoz az arra szoruló pácines. Nyugaton bevett szokás, hogy a beteg először ápolóval, vagy asszisztenssel találkozik, s minden olyan funkciót, mely nem egyértelműen, vagy szükségszerűen orvosi feladat, ő lát el, hogy az orvos idejét a betegellátás azon része töltse ki, mely valóban orvosi tevékenység. Számos felmérés is készült azokban az országokban, ahol régóta jól működik a postgraduális képzéssel rendelkező, magasabb szakmai színvonalon dolgozók alkalmazása az egészségügyi rendszerben. Náluk egyértelműn pozitív a megítélés, a betegek bíznak a nővérekben, akik szorosan együttműködve az orvossal sikeresen katalizálják a betegellátás folyamatát.
[…] Bővebben!