Kína történelmének egyik legnehezebb feladata előtt áll: ha feltörekvőből fejlett gazdasággá kíván válni, akkor le kell számolnia a korrupcióval és a túlméretezett állami befolyással.A kínai gazdaság az elmúlt két évtizedben töretlenül, évi gyakran több mint 10 százalékos tempóban bővült, köszönhetően az olcsó munkaerőnek, a laza környezetvédelmi szabályoknak, a robogó iparosításnak és urbanizációnak, valamint a szárnyaló exportnak. Ez a növekedési modell azonban a fejlettség egy bizonyos szintjén törvényszerűen kifullad, eredményesen tovább haladni pedig csakis egy új modell mentén lehet. Ennek az átmenetnek ugyanakkor van egy rettentő nehezen megvalósítható eleme: a korrupció letörése és az állami befolyás csökkentése. Az eredeti elemzés itt érhető el.
Amíg az ipar, az infrastrukturális beruházások és az olcsó munkaerő hátán szárnyaló export viszi a gazdaságot, addig nem gond, hogy az állami vállalatokat és a fontos politikai pozíciókat átszövi a korrupció. Lassan azonban Kína elér arra a pontra, amikor a munkaerő megdrágul, több infrastrukturális beruházásra már nincs szükség, a versenytársak pedig jóval olcsóbban képesek kiszolgálni a nyugati feldolgozóipari óriáscégeket.Ekkor kell váltani egy belső fogyasztásra és a szolgáltatóiparra épülő gazdasági modellre, ami bár jóval lassabb, mégis fenntartható növekedést ígér – mutat rá Michael J. Boskin, a Stanford University professzora. Így válhat egy feltörekvő gazdaságból fejlett, pont úgy, mint ahogyan ezt Japán, Szingapúr, vagy Hongkong megtették.[…] Bővebben!
