Mikroműanyagokat találtak már magzatok placentájában, a Mariana-árok mélyén, az Everest csúcsán, sőt még az antarktiszi pingvinek szerveiben is. A műanyag ugyanis nem bomlik le. Egyre apróbb darabokra töredezik, míg végül bolygónk szinte minden elemében jelen lesz.
A The Guardian egy átfogó cikkben járta végig azt az utat, amelyen keresztül a műanyag mikroműanyaggá válva ellepi környezetünket, behatolva a legrejtettebb zugokba, állatok és emberek szervezetébe, a Föld legmagasabb és legmélyebb pontjaira.
Kevesen gondolnák, de mikroműanyagok már egy akrilpulóver poliészterszálaiból is eljuthatnak a természetbe, mivel egyetlen mosás akár 700 ezer mikroszkopikus szálat is a szennyvízbe juttathat. A szennyvízben ezek a szálak szennyvíziszapként végzik, amit Európában és Amerikában a mezőgazdasági termelők szerves trágyaként a termés növekedésének elősegítése érdekében szórnak szét a mezőkön, akaratlanul is hatalmas mikroműanyag-tárolóvá alakítva a talajt. A táplálékláncon keresztül pedig a mikróműanyag eljut a rovarokig, onnan a madarakhoz, az emlősökhöz, sőt, akár az emberekig is. Ugyan pulóverünk élete néhány szezon után ruhadarabként véget ér, azonban a poliészterszál élete hosszú lesz, akár évszázadokig is utazhat a természetben. Érdekesség, hogy egy walesi szennyvíztisztító telep vizsgálata szerint a szennyvíziszap tömegének 1%-a műanyag.
Világkörüli turné
Egy áprilisban publikált tanulmány rámutat arra, hogy a trágyázott mezőkön élő földigiliszták közel egyharmada, a legelésző- és meztelen csigák negyede fogyaszt akaratlanul is műanyagot. Ez azért is probléma, mert a műanyag bélben való jelenléte gátolja a tápanyag-feldolgozást, fogyáshoz, növekedési zavarhoz, termékenységi problémához, sőt egyes emlősöknél máj-, vese- és gyomorproblémákhoz vezethet. Egy másik kutatás közel kétszáz kerti sün ürülékét vizsgálta, és több mint harmincban talált műanyagmaradványokat. Ugyanez a tanulmány kimutatta, hogy az egerek, mezei hörcsögök és patkányok szervezetében is jelen van a műanyag, amit vagy közvetlenül, vagy szennyezett zsákmányon keresztül fogyasztottak el az állatok. Ez világosan mutatja, hogy a szennyeződés fokozatosan feljebb vándorol a táplálékláncban. Az emberek évente legalább 50 ezer mikroműanyag-részecskét nyelnek le azáltal, hogy azok megtalálhatók az ételekben, a vízben, sőt még a belélegzett levegőben is. Műanyagdarabokat találtak már emberi vérben, tüdőben, anyatejben, csontvelőben és még az agyban is.
A legyőzhetetlen szál
Ha egy állat elpusztul, a teste lebomlik, a benne lévő műanyagszálak visszakerülnek a talajba, a szél továbbfújja őket, az eső a folyókba sodorja, végül pedig az óceánokban is kiköthetnek. Ezt a természetes rendszereken keresztül zajló, évekig tartó mozgási folyamatot a tudósok „műanyag spirálnak” nevezik, amely még a legtávolibb helyekre is eljuttatja a részecskéket. Hihetetlen, de még az Északi-sarkvidék jégmintáiban is literenként 12 ezer mikroműanyag-részecskét azonosítottak.
Mit lehet tenni ellene?
Ha a műanyag egyszer elindult ezen az úton, rendkívül nehéz megállítani. Ezért a legfontosabb, hogy már a kezdetén gátat szabjunk a terjedésének, például még mielőtt a pulóver gyártásának gondolata felmerülne.
Az 1950-es évek óta az emberiség több mint 8,3 milliárd tonna műanyagot gyártott. Valódi változást nemcsak az hozhat, ha mi magunk tudatosan kevesebb műanyagot használunk, hanem az is, ha a döntéshozók regionális és nemzetközi szinten is határozott intézkedéseket hoznak az újrahasznosításukra..
