A Szajna valaha egy Párizs szívében húzódó ökológiai katasztrófaövezet volt, de az elmúlt 50 év során a szinte halott csatorna fokozatosan virágzó ökoszisztémává fejlődött. Sőt, egy évszázad után ma már újra élvezhetik a fürdőzők is a francia folyót. Története példaértékű lehet a világ vízrendszerei számára, rávilágítva arra, hogy a megfelelő gondoskodás és erőfeszítés jelentős változásokat hozhat.
A HappyEcoNews beszámolója szerint a 777 km hosszú folyó az 1970-es években mindössze három halfajtának adott otthont. Ma már több mint 40 halfaj és számos más vízi élőlény, például medúzák és rákok élnek benne. Ez a jelentős fordulat évtizedekkel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna.
Párizs területének már 14 ezer évvel ezelőtt gazdag vízi élete volt, a Szajna egészen a középkorig tele volt angolnákkal és lazacokkal. Az iparosodás és a városi csatornázás azonban súlyos károkat okozott. A XIX. – XX. században Párizs gyors népességnövekedése miatt – 1900 és 2020 között például 4 millióról 12 millióra nőtt a lakosság száma – rengeteg organikus hulladék került a folyóba, ami gyakorlatilag kipusztította a vízi élővilágot.
A megújulás egy átfogó városi vízkezelési és hulladékgazdálkodási stratégiának köszönhető, amelynek megvalósítása keretében a több évtizeden átívelő, szisztematikus tisztítási és óvó intézkedések, valamint a fejlett technológiák alkalmazása révén drasztikusan csökkentették a szennyezettséget. A stratégia eredményességét jól mutatja, hogy a párizsi agglomeráció szennyvízkezeléséért felelős SIAAP szervezet 1970 óta tizedére csökkentette az ammónium-nitrogén szennyeződéseket, míg a fekáliás szennyeződést huszadára mérsékelte.
A folyó ökoszisztémájának helyreállításában kulcsszerepet játszottak a helyi halászközösségek is. A halpopulációkat több mint ezer önkéntes figyelte éveken át, a halászok fenntartható halászati gyakorlatokra tértek át, és a hatóságok betiltották a párzási időszakban történő halászatot is. Eközben a SIAAP ökológiai mérnökei innovatív technikákkal támogatták a vízi élővilágot, karbantartották a folyóparti élőhelyeket, környezeti DNS-mintavétellel követték nyomon a fajokat, és szükség esetén oxigénnel dúsították a vizet, ha az oxigénszint lecsökkent. Ezeknek az intézkedéseknek köszönhetően a bioszférák regenerálódtak, a halfajok visszatértek, és a vízi biodiverzitás növekedésnek indult.
Ez az ökológiai siker elengedhetetlen alapja volt annak az erőfeszítésnek, amellyel Párizs és a francia állam évek óta azon dolgozik, hogy a Szajna a nagyvárosi környezet ellenére is biztonságos legyen az emberi fürdőzés számára.
A folyó vízminősége kihívást jelentett a 2024-es párizsi olimpián is: a város 1,4 milliárd eurót költött a Szajna megtisztítására, hogy alkalmas legyen az úszóversenyek megrendezésére.
Nemrég a Guardian számolt be róla, hogy végre a hatóság is zöld utat adott a párizsiak fürdőzésére. Az olimpiához kapcsolódó nagy tisztítási programja után végre idén megnyitották a folyót a nagyközönség számára is: több mint egy évszázad után a nyári hétvégeken napi 1000 fürdőző használhatja az olimpiára kialakított három fürdőhelyet.
A Szajna története azt üzeni, hogy a városi környezetek is képesek a regenerálódásra és virágzásra, ha megfelelő erőfeszítéseket teszünk értük. Miközben a világ városai megoldásokat keresnek a környezeti kihívásokra, Párizs példája azt mutatja, hogy az emberi beavatkozás képes visszafordítani az évtizedek óta tartó környezeti pusztítást.
