Értelmezésem szerint, az elmúlt napok eseményei leginkább arra keresik a választ, hogy vajon az állam vagy az egyén felelőssége a továbbtanulás biztosítása, vagyis finanszírozása. De ha már az egyénről beszélünk, akkor az alatt vajon anyucit vagy apucit, vagy esetleg tenmagadat értjük, mint saját sorsod kovácsát. Ezt szem előtt tartva viszont oda jutunk, hogy a lényegi kérdés valójában az, mennyiben képesek a fiatal generációk felelősséget vállalni saját jövőjüket illetően.Amikor én egyetemista voltam, veszett jó világ volt. Az egyetemre alig jártunk be, a diplománk is sokat ért a munkaerőpiacon, ráadásul a havi ösztöndíj is bőven elegendő volt a napi betevő kisfröccsmennyiségre. Ráadásul, akkor még a szüleim is, zsebpénz címén, természetesen meglehetős áldozatok árán, de pont annyival egészítették ki az ösztöndíjamat, hogy diákmunkára már csak ritkán kellett hagyatkoznom. Ez lassan 25 éve volt, de már akkor is kellett anyagi áldozatokat vállalnia egy átlagos magyar családnak, ha a gyerekét egyetemen szerette volna látni.
[…] Bővebben!

Értelmezésem szerint, az elmúlt napok eseményei leginkább arra keresik a választ, hogy vajon az állam vagy az egyén felelőssége a továbbtanulás biztosítása, vagyis finanszírozása. De ha már az egyénről beszélünk, akkor az alatt vajon anyucit vagy apucit, vagy esetleg tenmagadat értjük, mint saját sorsod kovácsát. Ezt szem előtt tartva viszont oda jutunk, hogy a lényegi kérdés valójában az, mennyiben képesek a fiatal generációk felelősséget vállalni saját jövőjüket illetően.Amikor én egyetemista voltam, veszett jó világ volt. Az egyetemre alig jártunk be, a diplománk is sokat ért a munkaerőpiacon, ráadásul a havi ösztöndíj is bőven elegendő volt a napi betevő kisfröccsmennyiségre. Ráadásul, akkor még a szüleim is, zsebpénz címén, természetesen meglehetős áldozatok árán, de pont annyival egészítették ki az ösztöndíjamat, hogy diákmunkára már csak ritkán kellett hagyatkoznom. Ez lassan 25 éve volt, de már akkor is kellett anyagi áldozatokat vállalnia egy átlagos magyar családnak, ha a gyerekét egyetemen szerette volna látni.
[…] Bővebben!

Egyre több írás jelenik meg arról, hogy mértékadó körökben aggódnak a francia gazdaság és általában Franciaország jövője miatt. Maguk a franciák is egyre gyakrabban teszik föl a kérdést: vajon mennyire ellenálló a társadalmi-gazdasági szövetük, meddig lehet nagyobb átalakítás nélkül a felszínen megmaradni. 
A francia GDP alakulása 1950-től napjainkig (volumenben, %-os változás előző évhez képest + logaritmikus trend)

[…] Bővebben!

A kockázati tőke világa tele van angol nyelvű szakszavakkal. Én a magam részéről harcos pártolója vagyok annak, hogy amikor csak lehet, egy kifejezésnek a magyar változatát igyekezzünk használni — de ebben az iparágban nem minden angol nyelvű szakkifejezésnek honosodott meg a teljes értékű magyar megfelelője. Már maga a „kockázati tőke” kifejezés sem feltétlenül ugyanazt jelenti, mint az angol eredetije, a „venture capital”; sőt egyesek szerint ez egy elég szerencsétlenül sikerült fordítás, mert olyan tévképzeteket kelthet, mintha a kockázati tőke kifejezetten keresné a kockázatot. Pedig erről szó sincs. 
A múltkor már írtam a term sheetről; de az semmi a gyú dilidzsenszhez képest. 

[…]…

Jelenleg éppen akkor fenyeget a lassulás, az újabb növekedési válság réme, amikor a hasonló válságciklusokat követően (3,5-4,8 év után) a gyorsütemű növekedés szokott következni.
Hosszú táv
A világgazdaság növekedési üteme évtizedről évtizedre lassult, különösen a neoliberális világmodell időszakában, a hetvenes évektől. Ezen belül valójában csak a fejlett országokban zuhant (a kétezres évekre 1,6 %-ra) a GDP tízéves átlagos növekedése. E tendencia hátterében elsősorban a neoliberális gazdaságfilozófia és következményei állnak (a magas pénzügyi hozamráta és luftballon, az általános eladósodás, a transznacionális társaságok termelés-kitelepítése stb.). Mindezzel a közgazdasági szakma általában nem vet számot, túlhangsúlyozza a rövid távú hatások jelentőségét. A feltörekvő és fejlődő országok azonban átmeneti lassulás után újra szárnyalnak, melynek legfőbb oka a „helyettesítő” hatásuk.
[…] Bővebben!

2012. december 9-én – alig egy évvel a hivatalba lépése után – Mario Monti olasz kormányfő bejelentette, hogy a jövő évi költségvetési törvény elfogadása után lemond tisztségéről. A bejelentés közvetlen apropóját az adta, hogy Silvio Berlusconi volt kormányfő, aki a technokrata Monti kormányt is támogató Szabadság Népe Pártnak (PdL) továbbra is az elnöke, úgy nyilatkozott, hogy Monti reformjaival a szakadék szélére kormányozta Olaszországot. Ezért a PdL megvonta Montitól a bizalmat, és bár a jövő évi költségvetést még megszavazza, utána nem támogatja a jelenlegi kormány reformprogramját. Berlusconi pedig „közkívánatra” vállalja, hogy pártja miniszterelnök-jelöltjeként – immár hatodik alkalommal – elindul a 2013-as parlamenti választásokon.
[…] Bővebben!

On the 9 December, 2012, the Social Liberal Union (Uniunea Social Liberală, USL), the center-left alliance led by Prime Minister Victor Ponta won the Romanian parliamentary elections with a landslide victory. The official results from the electoral commission were even more convincing of the USL majority than suggested by the exit poll data. With 81.49 percent of the votes counted, the USL has 58.63 percent of votes for the Chamber of Deputies and 60.03 percent for the Senate (status at 12:00 p.m., 10 December 2012). President Traian Băsescu’s Right Romanian Alliance (ARD) got 16.69 and 16.95 percent, the Popular Party took 13.53 and 14.18 percent of votes for the two chambers respectively. The Democratic Alliance of Hungarians in Romania (UDMR) gained around 5 percent of the votes for both chambers, the rest of the votes went for smaller parties whose support are below the 5 percent ceiling.
Interestingly, President Traian Băsescu hinted before the election that he might refuse to re-appoint Mr. Ponta as Prime Minister, but with a clear majority such promises are highly unlikely to be kept. President Băsescu could nominate someone else, but his candidate would have to be approved by Parliament. The rejection of the candidate would lead to the dissolution of the Parliament. The government has threatened to move to impeach Băsescu again if he refuses to nominate Ponta. With strong support for the USL, potential clashes between the Prime Minsiter and the President could end up in a new political turmoil. Romania is the only country in the EU10 region with constant political and governmental deadlocks since 2008.
[…] Bővebben!

Manapság a hazai politikai és közéleti vitákban szinte mindenki nyilvánvalónak tekinti, hogy Magyarország befelé fordul, és hogy e „különút” követése maga után vonja a elszigetelődésünket. Nos, elég érdekes képet ad a kérdésről egy vitathatatlanul globálisan működő multinacionális nagyvállalat elemzése. Eszerint a sokak által kárhoztatott „begubózásra” fittyet hányva Magyarország továbbra is a globalizáció régiós erősségének számít. A DHL világ-rangsorában a 26. helyen vagyunk, megelőzve minden más volt kommunista országot.Sokféleképpen lehet globalizációt mérni, legyen az gazdasági, kulturális vagy éppen hatalmi szempontból értelmezve. Biztos mindenkinek megvan a saját kis hétköznapi listája, legyen szó a hamburger vagy az angol nyelv globális elterjedéséről, vagy akár a sorállásokról a legújabb I-külyüért. Ugyanakkor érdekes azt is megvizsgálni, hogyha különböző számmutatók alapján, statisztikai módszerekkel próbálják meghatározni, kik az igazán globális szereplői a világnak, akkor az így kapott kép milyen viszonyban van a személyes benyomásokkal.
[…] Bővebben!

Manapság a hazai politikai és közéleti vitákban szinte mindenki nyilvánvalónak tekinti, hogy Magyarország befelé fordul, és hogy e „különút” követése maga után vonja a elszigetelődésünket. Nos, elég érdekes képet ad a kérdésről egy vitathatatlanul globálisan működő multinacionális nagyvállalat elemzése. Eszerint a sokak által kárhoztatott „begubózásra” fittyet hányva Magyarország továbbra is a globalizáció régiós erősségének számít. A DHL világ-rangsorában a 26. helyen vagyunk, megelőzve minden más volt kommunista országot.Sokféleképpen lehet globalizációt mérni, legyen az gazdasági, kulturális vagy éppen hatalmi szempontból értelmezve. Biztos mindenkinek megvan a saját kis hétköznapi listája, legyen szó a hamburger vagy az angol nyelv globális elterjedéséről, vagy akár a sorállásokról a legújabb I-külyüért. Ugyanakkor érdekes azt is megvizsgálni, hogyha különböző számmutatók alapján, statisztikai módszerekkel próbálják meghatározni, kik az igazán globális szereplői a világnak, akkor az így kapott kép milyen viszonyban van a személyes benyomásokkal.
[…] Bővebben!

Főhet a feje Artur Masnak, a katalán parlament (Generalitat) elnökének. Pártja, a Convergencia i Unió (CiU) ugyan többséget szerzett a november 25-i választásokon, de nem kapott abszolút többséget. 135 helyből 50 helyet szereztek meg a parlamentben. Ez 12 hellyel kevesebb, mint amit eddig birtokoltak. Korábban pedig Mas azt ígérte, hogy ha abszolút többséget kap, akkor kiírja a népszavazást Katalónia függetlenedéséről. Ezáltal a november végi – előrehozott – választások a függetlenedésről is szóltak, hiszen katalán zászlós tüntetők vonultak az utcákon, a leválást szorgalmazva. A részvételi arány igen magas, 70 százalék volt. Úgy tűnik az elnök kicsit túllőtt a célon, hiszen a CiU elveszett parlamenti helyeit a baloldali republikánus radikális függetlenség-párti ERC (Esquerra Republicana de Catalunya) párt kapta meg. 2010-ben az ERC csak 10 mandátumot szerzett, most 21-et. Erős tehát a függetlenség iránti vágy a katalánokban, de megosztottak ebben a tekintetben. 
[…] Bővebben!